Skip to main content

Tüskéid megfásultak?

Nem fogyott el az Úr irgalma: minden reggel megújul. (JSir 3,22-23)
Irgalma megmarad nemzedékrõl nemzedékre az õt félõkön. (Lk 1,50)

Istenem, te vagy az egyedül üdvözítõ. Hallgass meg engem a mélybõl!

Az Úré egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen. (1Tim 6,16)

Oldjuk el a hajókötelet, és induljunk el. Vár ránk az óceán. Csend és nyugalom. A lemenõ nap sugarai vörösre festik a végtelennek tûnõ vizet. Végeláthatatlan nyugalom. Béke és harmónia. Ez vár ránk Isten országában, ha benne bízunk, s ezt élhetjük át mindennapjainkban is, ha õrá hagyatkozunk. Sokszor próbálkozunk megküzdeni a halhatatlansággal, de tudjuk, hogy lehetetlen. Hálát kell adnunk neki, hogy õ az egyedül Örökkévaló, hiszen ha nem így lenne, soha sem élhetnénk át a végtelen nyugalmat, békét és harmóniát.
Ezekbõl sajnos nem sok jut a mindennapokra. Türelmetlenek, idegesek vagyunk, rohanunk, és szépen lassan olyanok leszünk, mint a sün. Hogyha hozzánk ér valaki, azonnal szúrunk. Annyira beletemetkezünk a saját problémáinkba, hogy már akkor sem tudunk közel engedni valakit magunkhoz, hogyha vágyunk rá. Tüskéinket már nem tudjuk behúzni, hiába szeretnénk. Megfásultak.
Szépen, lassan azonban tudjuk õket "kezelni": mosolyogjunk rá az utcán velünk szembe jövõre, a boltosra, akitõl minden nap vásároljuk a kenyeret, és mosolyogjunk azokra is, akikkel együtt töltjük napjainkat. Nekik van erre a legnagyobb szükségük. Ha mi nem szúrunk, minket sem szúrnak meg. Olyan része ez életünknek, mely sokat adhat, ám annál többet árthat, ha hagyjuk, hogy elmérgesedjen.

Mert ezt olyan kevesen s olyan nehezen hiszik el, hogy sem a düh, sem a gond, csak az öröm tart ki örökké, s hogy majd alkonyidõn jönnek aranynapok is. (Höldrein)


Örök Istenünk! Köszönjük, hogy óvsz és vezetsz bennünket. Hálát adunk neked azokért az emberekért, akiket társul adtál nekünk. Köszönjük, hogy erõt adhatunk egymásnak, amikor elcsüggedünk, és megajándékozhatjuk egymást azzal a szeretettel, amelyet te adtál nekünk. Ámen.