Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem? (Péld 20,9)
Azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban. (Róm 6,11)
Én vagyok a föltámadás és az élet! Aki hisz énbennem, ha meghal is - él! János 11,25
Szavaidat tetteiddel hitelesítetted.
Ezt a szót húsvét elõtt Lázár sírja közelében mondottad Mártának. Õ elfogadta. Jó meggyõzõdéssel. Bár húsvét elõtt tanítványaiddal együtt Márta sem értette még, mit jelenthet a föltámadás. Márta vallástételének értéke hamarosan kitûnt, amikor kevéssel késõbb kétségbeesve óvott téged a nyilvánvaló kudarctól.
Szavadhoz azonban hozzáfûzted a tettet. Húsvétkor. Föltámadtál. Élõ megjelenésed a tanítványok eddigi ingadozó, tapogatózó hitét világ- és halálmeggyõzõ erõvé tette. Föltámadásod tanúi már nemcsak bizonytalankodó szóval tettek hitvallást, hanem szemrebbenés nélkül mentek a halállal találkozóra. Tudták: Te legyõzted a halált, és nekik megadtad az örökéletet.
Uram!
Számomra a halál nem elméleti kérdés. A legbizonyosabb valóság. Minden társamért eljön. Értem is. Bizonyosan. Én húsvét után élõ tanítványod vagyok. Ezért engedj a halállal föltámasztó hatalmadba vetett hitemmel találkoznom. Hiszen - ha meghalok is - enyém az élet!
Ezt mondtad - és ezt bizonyítottad is.