Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. (Ézs 6,5a)
A százados Jézus elé küldte barátait, és ezt üzente neki: "Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy a hajlékomba jöjj." (Lk 7,6)
A lelkem várva vár, kegyelmes, hû Istenem!
Teljesedjék be rajtam kegyelmed, Uram, és megígért szabadításod! (Zsolt 119,41)
Életünk során, akármennyire igyekszünk, követünk el hibákat. Kisebbeket is, nagyobbakat is. Letérünk az útról, melyet az Úr lábnyoma jelöl. Nemrég én is letértem errõl az útról. Persze nem így fogtam föl, amikor elkezdõdött. Olyan valamibe kezdtem, amibe nem szabadott volna. Ezt tudtam végig, hogy nem a helyes úton vagyok. Vonakodtam is eleinte, le akartam zárni többször ezt a tévutat, de nem sikerült, csak hónapok múlva. Ha tudtam, hogy nem szabad, miért mentem bele? Igen, jogos kérdés. Azzal gyõzködtem magam, hogy nem is rossz, mert mennyi jó és szép is van benne. Ó, ez nem így van, csak látszólag - a sátán ilyen gondolatokat adott az Isten igéjével szemben. Sokat fájt a szívem, a lelkiismeret-furdalás mindig fájóan hasított belém. Nem láttam már tisztán a dolgokat, fogoly voltam, a bûn foglya. Hála az Úrnak, hatalmas és türelmes Istenemnek, mégis megváltoztak a dolgok. Megosztottam másokkal, s együtt imádkoztunk az Úrhoz. Új fénybe kerültek a dolgok, s én kértem az Jézust, bocsásson meg. Úgy éreztem, egy cseppet sem érdemlem a kegyelmét, mert bûnömnek súlya rám nehezedett. Most azért dicsérem és magasztalom szent nevét, mert lehullt a bilincs, és tisztán látok. Olyan csodálatos az õ megtartó kegyelme, messze veti el tõlünk vétkeinket, s nincs olyan bûn, amit meg ne bocsátana. Tudom, hogy nem vagyok rá méltó, mégis szeret: ez mindennél nagyobb. Az Isten felkínált kegyelme neked is szól! Fogadd el!
A kegyelem Isten válasza mindazoknak, akik segítségre szorulnak, a hit pedig a mi válaszunk az õ felkínált kegyelmére. (U. Furier)
Drága mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz engem, megbocsátottál nekem. Hadd teljesedjen be minden bûnös emberen szent kegyelmed! Áldalak, hogy eltörölted vétkemet, s most a szabadulás örömét adod szívembe, hála neked kimondhatatlan ajándékodért! Ámen.