A mai nap igéi:
Nézz nyitott szemmel szolgád könyörgésére és népednek, Izráelnek a könyörgésére; hallgasd meg őket, valahányszor hozzád kiáltanak! (1Kir 8,52)
Az Isten iránt való bizalmunk azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. (1Jn 5,14)
Uram, vezesd ma is lépteimet!
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsolt 119,105)
A világ tele van útjelző táblákkal, melyek szabályok közé szorítják életünket. Megmutatják, hogy merre kell haladnunk, hogy célba érjünk. Tudjuk, mi a helyes és a helytelen, de mégis behajtunk az élet zsákutcáiba. Lépten, nyomon nagy fényárban úszik az életünk, a kirakatok fénye elárasztja az éjszakát. Már éjjel is nappal van. Összefolynak a napok, bevilágítanak a csillogó reklámok a hétköznapjainkba, az ünnepeink fénye is csak neonfényt áraszt. Az ember nem tud már egyedül lenni, nem merünk a sötétben egyedül maradni. A ma embere fél. Isten igéje egy aprócska kis mécsesnek, egy jelentéktelen fényforrásnak tűnhet a mai ragyogó világunkban. Mit adhat nekem ez az aprócska kis szövétnek, amikor ma minden olyan hatalmas és fényes? Aki már sétált este egy olyan helyen, ahol nincs világítás, az tudja, hogy ilyenkor mindig a lábunk elé világítunk. Csak oda, ahová lépünk. Nem oldalra, nem felfele, hanem csak arra az útra, mely kivezet minket a sötétségből, a bizonytalanságból. Aki sétált már olyan sötét helyen, az tudja, hogy ez az aprócska mécses milyen nagy biztonságot és bátorságot adhat nekünk, mert ott abban a pillanatban az egyetlen fényforrás. Ilyen az Isten igéje is, oda világít, azt az utat tárja elénk, ahová lépnünk kell, és amelyen járnunk kell. Az Úr igéje nem díszkivilágítás, hanem az egyetlen olyan fényforrás, melyben még igazi tűz ég. Ez az apró lángocska ott, ahol tényleg sötét van, azt teljesen bevilágítja. Nem kevés, nem gyenge. Nem máshol világol ez a mécses, hanem csak a lábam előtt, ott, ahol igazán kell. Mert nem elkápráztatni akar minket az ige, hanem azt akarja a mi Urunk, hogy meg ne botoljunk.
A Nap fénye kihalhat, a világ feledésbe merülhet, a nagy óceánok dagálya és apálya megszűnhet, az egész természet hajótörést szenvedhet-, ám Istennek egyetlen igéje sem veszhet kárba, mert Igéjének lényege élet és erő. (C. H. Spurgeon)
Áldunk, Urunk, szent Igédért, mely nap mint nap vezet minket. Ámen.