Figyeljük meg Mózes önzetlenségének három bizonyítékát.
Mentes volt a személyes ambíciótól. Azután, hogy Izráel elkövette a nagy bűnt a borjú imádásával (amelyet később megismételt, 4Móz 14,12), Isten tett Mózesnek egy nagyon vonzó ajánlatot. Nagy és hatalmas nemzet fejévé lesz, csak abba kell hagynia a közbenjárást Izráel érdekében. Izráel nem tudta, hogy mi lett Mózessel, de ő szenvedélyesen törődött azzal, hogy ővelük mi lesz. Kedvükért egyszer megtagadta, hogy a fáraó lánya fiának mondják; most pedig visszautasított miattuk egy még nagyobb megtiszteltetést.
Hajlandó volt másokat meghallgatni és tanácsot fogadni el tőlük. Jetró megfigyelte Mózesnek azt a szokását, hogy személyesen bíráskodik minden törvényes ügyben, és ez azt eredményezi, hogy "elfárad" (szó szerint: "elgyengül"). Jetró azt javasolta, hogy Mózes a kisebb ügyeket bízza másokra, megfelelő alkalmas férfiakra, Mózes úgy is tett.
Mentes volt az irigységtől. Amikor két próféta a táborban maradt, Józsué a következőt tanácsolta Mózesnek: "tiltsd el őket". Mózes válasza példaszerű volt: "Avagy érettem buzgólkodol-é? Vajha az Úrnak minden népe próféta volna". Végtelenül boldog volt, hogy Isten két új segítőt támasztott. Nyoma sem volt benne a féltékenységnek vagy önsajnálatnak, később pedig szívesen adta át tisztét Józsuénak, 5Móz 31,7-8.
Alázatossága. A férfi, aki maga mentes volt a féltékenységtől, nem egy alkalommal féltékenység tárgyává lett. Egyszer a féltékenység Mirjám és Áron részéről érte. Ők hamarosan rájöttek (ahogy Izráel is nemrégiben, és hamarosan majd újra, 4Móz 11,2; 14,27), hogy Isten nagyon jól hall mindent! Mózes kiemelkedő volt alázatosság tekintetében, ahogyan prófétai hivatalában is, 4Móz 12,3.6-8. Haragja gyakran feltámadt, amikor Isten dicsőségéről volt szó, de amikor a sajátjáról, akkor csodálatosan csendben maradt. Mivel Mózes féltékenyen őrködött Isten tisztelete felett, Isten is ezt tette az övé felett. Még saját nővérének és fivérének sem engedte meg, hogy azt csorbítsák, vagy semmibe vegyék. Amikor Mirjámot leprával büntette Isten, Mózes volt az, aki az Úrhoz kiáltott gyógyulásáért. A férfi, aki egyszer imádkozott azért, hogy fivére megmeneküljön Isten ítéletétől, 5Móz 9,20, most megtette nővéréért is. Az a férfi, akit súlyosan megbántott a nyelvével, most a saját nyelvével az ő gyógyulásán munkálkodott.
Uram, adj nekem győzelmet önmagam felett!