Ha a Biblia legkiemelkedőbb alakjairól beszélünk, mindenképpen meg kell említenünk Jonatánt is. Olyan időkben élt, amikor Izráel nagy nehézségekkel küzdött, az ő személyes körülményei pedig nagyon bonyolultak és rátermettséget igénylők voltak. Ő úgy jelenik meg mint sok értékes tulajdonsággal rendelkező férfi.
Először vezetői képességeiről szerzünk tudomást, mert az első említés azt mondja el, hogy ki volt jelölve ezer ember fölé (ez egyharmada volt az egész seregnek), akiket Izráelből válogattak, 1Sám 9,2. Ekkor még nagyon fiatal lehetett, mert ez Saul uralkodásának első évében történt, és megválasztásakor még ő is úgy van leírva, mint "ifjú", 1Sám 9,2. Helyesnek bizonyult Jonatánnak vezetőként való kijelölése, amely nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, amikor nem túl nagy katonai csapatát nevezetes győzelemre vezette a gebai filiszteus helyőrség felett, 1Sám 13,3-4. Igen nagy bátorságot mutatott, amikor személyes rohamot vezetett az ellenséges előőrs ellen Mikmásznál, amelyet csak fiatal fegyverhordozója támogatott. Bátor tettét Isten azzal jutalmazta, hogy Izráel azon a napon nagy győzelmet aratott, 1Sám 14,45. Ugyanazon a napon, amikor Saul eltiltotta a táplálékot az elgyengült izraelitáktól, nyilvánvalóvá vált Jonatán együttérzése és ítélőképessége a megjegyzésben, amit tett, 29-30. v. Jonatán már ebben a különleges hőstettben megmutatta Istenbe vetett mélységes hitét, amit a következő szavakkal foglalt össze: "az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást", 6. v.
Valóban, ennek a férfinak a jellemvonásai annyira fejedelmiek voltak, hogy az emberek szemében ideálisnak tűnhetett a trónutódlásban. De Dáviddal való barátságában még nagyszerűbb jellemvonásokat veszünk észre. Jonatán úgy mutatkozott meg, mint aki nagyon becsületes - olyan valaki, akire rábízhatja az életét az ember. Ugyancsak Dáviddal szemben szerény, sőt önfeláldozó volt - kész volt megfosztani magát a hercegség díszes kellékeitől, hogy azokat más valakinek adja, akit azokra önmagánál méltóbbnak ítélt, 1Sám 18,3-4. De mindezeken és egyéb erényeken túl szerette Dávidot. Ez kezdettől fogva igen mély szeretet, és mindent háttérbe szorító szenvedély volt, mert úgy szerette Dávidot, mint a maga lelkét, 1Sám 18,1.3. Ez indokolta Dávid leírását: "csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél", 2Sám 1,26.