Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
1Sámuel 26,13-16; 2Sámuel 2,8-9.22-23; 3,12.27.32-34

Abner nyilvánvalóan rátermett és tehetséges férfi volt. Dávid úgy hivatkozott rá, mint bátor emberre, és halála után megjegyezte, hogy "nagy fejedelem esett ma el az Izráelben", 2Sám 3,38. Miért ment tehetsége veszendőbe?

Önzés. Ennek korai jelei már nyilvánvalóak voltak, amikor Dávid alva találta Saul mellett ahelyett, hogy őrizte volna az Úr felkentjét, 1Sám 26,5,16. Minden cselekedetét úgy tervezte, hogy önmagát és saját érdekeit szolgálja. János Diotrefésszel kapcsolatos ítélete, hogy "elsőséget kíván közöttük", 3Jn 9, jól ráillik Abnerre. Isbóset oldalára állt Dávid ellen, mert azt látta jónak a maga számára, de a másik oldalra állt sértett hiúságában, amikor a dolgok menete ellene fordult.

Isten szava iránti engedetlenség. Tudta, hogy Dávid volt Isten felkentje, de szándékosan szembeszállt az igazsággal, és Isbósetet királlyá tette. Amikor már világos volt számára, hogy "Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedett és erősbödött; a Saul háza pedig alább-alább szállt és fogyott", még mindig folytatta Isten elleni lázadását. Amikor csatlakozott Dávidhoz, arcátlanul volt bátorsága azt mondani a véneknek: "mert az Úr szólott Dávidnak, ezt mondván: Az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg az én népemet, Izráelt...", 2Sám 3,18, és mégis ezzel az igazsággal nyíltan szembeszállva élt! Sajnos, tetteinek eredményeképpen más emberek szenvedtek, pl. Asáel.

Nem tudta elfogadni a feddést. Isbóset felelősségre vonta a Saul ágyasával való kapcsolata miatt, ő azonban haragra gerjedt, és átállt Dávidhoz, 2Sám 3,7-11. Gőgje nem engedte, hogy bűnbánatot tartson, vagy helyrehozza tévedését. Valójában inkább másokra hárította a szégyent, mintsem hogy magára vállalta volna. Joábnak ezt mondta: "meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról?", 2Sám 2,26.

Ambíciója végül Joáb keze általi elestéhez vezetett. Dávid nagyon el volt keseredve halálának módja miatt, elismerve, hogy ilyen tehetséges embernek dicsőségesebb véget kellett volna érnie! Nem úgy kellett volna meghalnia, ahogyan egy bolond ember hal meg. Keze nem volt megkötve, lába nem volt megbilincselve, mégis elesett, ahogyan álnok emberek miatt szoktak elveszni, 2Sám 3,34.