Skip to main content

06.25 Áház, a vesztes

OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 28,1-23

Ennek az embernek a neve azt jelenti, hogy "birtokos", de kudarcot vallott annak megélésében. Minden értelemben illett rá a "vesztes" szó. Teljesen másképp is lehetett volna, hiszen nagy előnnyel indult. Trónra lépésekor mindent megkapott, mert apja jó ember, kemény munkás volt. Mind az apa, mind a fia ugyanannyi ideig ültek a trónon, de amíg ez az apa számára a megsegítés tizenhat esztendeje volt, a fia számára a pusztulás tizenhat éve lett.

Nem tartotta meg az elkülönülést önmaga és a környező nemzetek között, és úgy tűnt, hogy amennyire csak lehet, belemegy azok visszataszító bálványimádásának utánzásába. Ez magában foglalta azt a pogány és förtelmes gyakorlatot is, hogy gyermekei keresztülmenjenek a tűzön. Elveszítette a csatákat is, amelyekbe belebonyolódott. Az Úr büntetéseként Szíria királyának kezébe esett, elveszítve ezáltal sok várost. Nemcsak katonák estek fogságba, hanem nők és gyermekek is. Csak az isteni közbelépés eredménye volt, hogy ezek a foglyok csodálatosan és kegyelmesen kiszabadultak. Ez azonban egyáltalán nem Aháznak volt köszönhető!

Miután elveszítette elveit, tisztaságát, népét és hatalmát, már nem sok mindene maradt - de még többet kellett veszítenie. Ha egyszer elindultunk a megalkuvás és elővigyázatlanság meredek lejtőjén, mélyebbre süllyedhetünk, mint ahogy valaha is képzeltük. Nem sokkal ezután elkezdett területeket veszíteni az edomitákkal és filiszteusokkal szemben. Éppen azokat a területeket adta fel, amelyek megnyeréséért apja kemény küzdelmet vívott. Végül úgy látszott, hogy azonosságát is elveszíti, mert azt a címet adták neki, hogy "Izráel királya", 2Krón 28,19, pedig valójában "Júda királya" volt. Annyira hasonlóvá vált az előbbihez erkölcsileg, hogy politikailag is így szerepelt a leírásban.

Hogy egy amúgy is sötét képhez még hozzátegyünk, megtudjuk, hogy nyomorúságában ahelyett, hogy megtért volna és az Urat hívta volna, Asszíria királyához küldött segítségért. Ez az emberi diplomáciához és célszerűséghez való folyamodás csak súlyosbította baját és növelte szegénységét. Asszíria királya kemény adófizetést rótt ki rá, és hogy ezt megfizethesse, arra kényszerült, hogy mind a palotát, mind a templomot megfossza kincseitől. Áház olyan ember volt, aki csak abban volt nagy, amit veszített.