Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Máté 8,14-15; Márk 1,29-31; Lukács 4,38-39

Ez az asszony egyike a sok meg nem nevezett nőnek a Bibliában. Keveset tudunk róla, de ami le van írva a Szentírásban, az nagyon áldásos számunkra. Semmit sem tudunk származásáról, születési helyéről, férjéről vagy későbbi életéről, miután Jézus meggyógyította. Nem kétséges, hogy Krisztussal való találkozása életének legnagyobb pillanata volt.

Lánya egy halászhoz ment férjhez, aki arra hivatott el, hogy a híres apostollá, Péterré legyen. Úgy látszik, az asszony Péter házában élt, ahol András is lakott. Feltételezhetjük, hogy özvegyasszony volt, akinek veje segített, hogy fenntartsa magát, az otthont pedig Péter és András meghalt apjuktól örökölhették. Ez az otthon a Kapernaum nevű halászvárosban volt a Galileai-tenger északi partján.

Tudjuk, hogy ez az asszony nagyon súlyos betegségben szenvedett, amely úgy van leírva, mint "magas láz". Az a benyomásunk támad, hogy kevés remény volt számára, és már nem látszott emberi segítség. Családja és barátai azonban nem akarták, hogy meghaljon, és szükségére felhívták az Üdvözítő figyelmét. A beteg emberért való imádkozás fontos részét képezi keresztyén felelősségünknek, és irántuk való szeretetünket tükrözi.

Az Úr irgalmasan válaszolt esedezésükre, és ez az asszony megérezte az Üdvözítő kezének érintését, ahogyan "őt felemelte"; a betegség meghallotta az Üdvözítő hangját, amikor "megdorgálta a lázat". Az Üdvözítő érintése gyengéd és kedves azok számára, akik szükségben vannak, hangja pedig hatalmas és tekintélyt parancsoló, mert a láz azonnal elhagyta az asszonyt, aki képes volt felkelni az ágyából. Egészsége helyreállt és ereje visszatért -  már nem volt szüksége lábadozásra, mert az Úr helyreállító munkája tökéletes volt. A láz, amely talán tífusz lehetett, teljesen elhagyta.

Azonnali válasza az volt, hogy szolgáljon az Úrnak és a házban lévő többieknek. Kétségkívül őszinte és mély nagyrabecsüléssel készített és szolgált fel nekik ételt. Miután meggyógyult, azonnali vágya volt, hogy szolgáljon, és nyilvánvaló legyen mindenki számára, hogy tökéletesen meggyógyult. Ma, amikor egy ember "meggyógyult", vagyis megszabadult a bűnből, és valóban megtapasztalta az üdvösséget, annak biztos jele, hogy vágyik szolgálni az Urat. Mi is üdvözültünk, hogy szolgáljunk, és ez a figyelemre méltó asszony erre a tényre emlékeztet bennünket.