Skip to main content

10.08 A százados beteg szolgája

OLVASNIVALÓ: 
Máté 8,5-13; Lukács 7,1-10

Mai olvasmányunk központi személye egy római katona. Kapernaumban élt, és a helyőrség parancsnoka volt a városban. Sok szempontból példaadó jellemű férfi, és bizonyára nem volt öntelt és zsarnokoskodó ember, amire sok hatósági személy hajlamos volt azokban a napokban.

Történt egyszer, hogy a rabszolgája halálosan megbetegedett. Azokban a napokban, amikor a rabszolgák uruk vagyonának jelentéktelen hányadát képezték, ő megindító módon törődött szolgájának jólétével. Elhatározta, hogy gyógyulást szerez neki, és tökéletes bizalma volt az Úr hatalmában, hogy meggyógyítja.

Üzenetet küldött Jézusnak "a zsidók véneivel", bár Máté beszámolója olyan benyomást kelt, hogy a katona maga ment Jézushoz. Ezt azzal a ténnyel lehet megmagyarázni, hogy ha valakinek a nevében küldöttség megy, az azt jelenti, mintha maga is ott volna. Ezek a vének vezető emberek voltak abban a közösségben, amely a zsinagógához tartozott. Ragyogó leírást adtak ennek az embernek a jelleméről. Mély szeretetet mutatott a zsidó nemzet iránt, ami abban is megmutatkozott, hogy nagylelkű támogatást nyújtott a zsinagóga építéséhez. Kérték Jézust, hogy menjen el és segítsen rajta, mert "méltó rá".

Bár mások szépen beszéltek méltó voltáról, a katona másképpen látta önmagát. Tiltakozott, hogy Jézus belépjen a házába, mert nem érezte magát erre elég méltónak! Olyan ember volt, akinek engedelmeskednie kellett felettesei parancsainak, és ő is adott parancsokat azoknak, akik alárendeltjei voltak. Nyilvánvaló, hogy teljes alázatossággal elfogadta saját hiányosságait, és most már érezte saját bűnének és önzésének terhét.

Sürgette Jézust: "csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám". Hitte, hogy Jézus gyógyítani tud anélkül, hogy látná vagy megérintené a szolgáját. Teljes bizalma volt az Úr hatalmában. Jézus valójában éles megvilágításba helyezte a százados hitét, és megállapította: "nem találtam ilyen nagy hitet, még Izráelben sem".

Ennél a pogány férfinél tehát az alázat és hit együttes jellegzetességeit látjuk. Ezeknek világosan meg kell mutatkozniuk minden keresztyén emberben. Meg kell alázkodnunk a Megváltó nagysága előtt, ugyanakkor teljesen bíznunk kell üdvözítő hatalmában, és hogy elvégzi a megváltás csodáját azoknak az életében, akiknek minden nap bizonyságot teszünk.