Miközben nagy tömeg vonult a zsinagógai elöljáró háza felé, egy szegény beteg nő közel férkőzött az Úr Jézushoz. Problémája a vérfolyás volt, és minden valószínűség szerint ilyen kényes ügyben nem érezte helyénvalónak, hogy nyilvánosan tárja fel szükségét.
Úgy látszik, minden eszközt megragadott, ami rendelkezésére állt. Tizenkét év óta nyilvánvalóan sokat szenvedett, sok orvossal próbálkozott, de mindez nem segített. Mostanra oda jutott, hogy mindenét, amije volt, gyógyulására költötte eredmény nélkül. Semmivel sem lett jobban, hanem inkább rosszabbul, és már semmilyen reményt nem látott a gyógyulására.
Micsoda szomorú és nyilván reménytelen helyzet! Ez annak a bűnösnek a képe, akinek igen nagy szüksége van üdvösségre. Sem ember, sem sok pénz nem segíthet. Senki, semmilyen eszköz, csak KRISZTUS.
Hallott Jézusról, Mk 5,27, és úgy cselekedett, ahogyan gondolta, hogy senki észre sem veszi; hátulról megközelíti, teljes tehetetlenségében az Üdvözítő felé kinyújtja a kezét, és megérinti. Ezrek cselekedtek azóta is így, és bőséges áldásban volt részük. Állapota azonnal gyökerestől megváltozott hitének következtében. "Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok", Mt 9,21. A hitnek és bizalomnak micsoda tanulsága van ebben, és milyen nyilvánvalóak azok az áldások, amelyek a hitet kísérik! Az Úr ezt kérdezte: "Ki érintett engem?" Lk 8,45. Nem arról van szó, hogy nem tudta volna. Megfordult és ránézett. Az asszony félve és remegve, "tudva, hogy mi történt vele..., elébe borult, és elmondott néki mindent igazán", Mk 5,33.
Milyen jó tudni, hogy nagy Főpapunk ismeri, megérti gyengeségünket és gyarlóságunkat, és gondja van ránk! Ő "hű főpap az Isten előtt való dolgokban", Zsid 2,17, és "nem oly főpapunk van, aki nem tud megindulni gyarlóságainkon", Zsid 4,15. Akkoriban ez az asszony kinyújtotta a kezét, hogy megérintse Őt, de ma az Ő szolgálata lenyúl az övéihez, és azok is áldottak lesznek. A mi Urunk Isten előtt végzi a szolgálatát értünk. Nagyon megnyugtató tudni, hogy "segíthet azokon, a kik megkísértetnek", Zsid 2,18.