István hősi helyet foglal el, mint a Gyülekezet első mártírja. Eredetileg a "mártír" szó tanút jelent. István tanú volt, mielőtt mártír lett. Azért lett mártír, mert hű tanúnak bizonyult. Kivégzése a betetőzése volt a halálban egy hatalmas, bizonyságtévő életnek.
Istvánt bátor embernek ismertük meg. A jeruzsálemi zsinagógákban bátran Messiásnak vallotta Jézust. Bizonyságtételét nem lehetett érvekkel cáfolni; így ellenségei a Szanhedrin elé hurcolták olyan vádakkal, amelyek legjobb esetben is csak féligazságok voltak. István bátran védekezett. Nem lett megalkuvó és nem mentegetődzött. Ehelyett vádlottból vádolóvá vált, szemükre hányva Izráel vezetőinek a Szent Szellemnek való ellenállást, a Messiás visszautasítását és a törvény megtagadását. A megdicsőült Úr látomásától felbátorodva sajátjának ismerte el Őt, mint megdicsőültet, megpecsételve ezzel saját sorsát. Ő, aki bátor volt a múltban, megingathatatlanul nézett szembe a dühöngő csőcselék köveivel, az Úr Jézus nevével haldokló ajkán. Milyen gyakran van szükségünk arra, hogy megvizsgáljuk magunkban a saját bátorságunk mértékét!
A kereszt katonája vagyok, a Bárány követője? Félteni fogom-e magamat az Ő ügyében, vagy szégyellni az Ő nevét?
Istvánnak szellemi (meg)látása volt. Bátorsága valóban arra a félelem nélküli útra támaszkodott, amellyel kifejtette Istentől kapott meglátását annak az új korszaknak a jelentését illetően, amely eljött Krisztusban. Meglátta, hogy a szertartásos vallásosság korszakának vége van. A különösen megszentelt helyszíneknek már nincs semmilyen fontossága. Az Úr Jézus betöltötte a törvényt, és helyettesítette a templomot. Védekezésében István rámutatott, hogy a templom nem nélkülözhetetlen. Az nem volt Isten közvetlen lakóhelye, és nem is lehet Istent semmilyen földi helyszínre korlátozni. Mindezt bemutatta, áthaladva Izráel egész történelmén.
István így a Szentírás mély megértéséről tett bizonyságot. Az Ószövetség szövege és belső értelme a kisujjában volt. Megértette Isten kijelentésének előrehaladását. A Szentírás szavai István számára "élő próféciák" voltak, amelyeket Isten hatalma támogatott. Szeretjük-e a Szentírást? Tanulmányozzuk-e odaadóan? Csak akkor fogjuk Istvánhoz hasonlóan érteni a Szentírást, ha az először megragad bennünket.