Ma egy olyan "világi ember"-t szemlélhetünk, aki kegyetlen és gyilkos volt, hogy jobban érvényesüljön. Élete figyelemre méltó módon fejeződött be Isten kormányzó keze nyomán. A róla szóló összes szentírási feljegyzés a ApCsel 12-ben található.
A fogságbamenetel óta az első király, aki Izráelben uralkodott, Nagy Heródes volt. A királyságot Izráel számára Jákob határozta meg az 1Móz 49-ben; Júdának, Jákob egyik fiának leszármazási vonalából kellett származnia. Heródes edomita volt, Ézsau leszármazottja, olyan családból, amelynek nem volt isteni jóváhagyása Izráel trónjára, és akiről Isten azt mondta, hogy "a nagyobb fog szolgálni a kisebbnek", 1Móz 25,23. Ez hasonló helyzetet teremtett azokban a napokban, amikor a benjáminita Saul volt a trónon. Mindkettőt a nép választotta, de nem Isten. Mai témánk az ő unokája, első Heródes Agrippa.
Kegyetlen ember volt. Amikor Barnabás és Saul megérkezett Jeruzsálembe egy bizonyos anyagi segéllyel, ugyanebben a városban Heródes kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet "egyes tagjaival". Jakab, János testvére lett az apostoli közösség első mártírja, Pétert pedig bebörtönöztette, 4. v. Ugyanúgy, ahogyan nagyapja gyilkossághoz folyamodott, hogy megpróbálja Isten szándékainak teljesülését meghiúsítani.
Megalkuvó ember volt. Amikor látta, hogy Jakab meggyilkolása "tetszett a zsidóknak", elfogatta és börtönbe vettette Pétert. Ugyanúgy cselekedett, ahogyan nagybátyja, Heródes Antípász tett, aki Bemerítő Jánost "tömlöcbe vetette Heródiásért", majd később lefejeztette, Mt 14,3-11. Az istenfélő ember élete keveset számított neki.
Ellenségeskedő ember volt. "Nagyon ellenséges" volt azokkal szemben, akik Tíruszban és Szidónban laktak. Nem kétséges, hogy az a harag is, hogy Péter kiszabadult a börtönből, még mindig működött benne. Haragját másokon töltötte ki.
Öntelt ember volt. Megjelenése, trónja és szónoklata benyomást keltő volt, és gőgje is mindenki számára láthatóvá vált. Az Úr angyala meglökte Pétert, hogy kiszabadítsa, 7. v., itt azonban az Úr angyala megverte Heródest, hogy elpusztítsa, 23. v. Normális esetben az embert a férgek halála után eszik meg, de őt a férgek még életében ették, csak azután halt meg. Milyen súlyos az Isten ítélete!