ÁDÁMNAK SOK FIA VOLT, 1Móz 5,4, de a Biblia csak kettőtől sorolja fel a leszármazottakat, éspedig Káintól, 4,17-től, valamint Séttől, 5,6-tól. Az történt, hogy mindkét családfánál a hetedik generáció kivételes férfiakat szolgáltatott. Lámek, 4,19-24, istentelenségéről nevezetes, Énók pedig, 5,21-24, istenfélelméről.
Lámek volt az első férfi, aki bigámiában élt, dacolva az isteni rendelkezéssel, amely „kezdettől fogva", 1Móz 2,24; Mt 19,4-8, érvényes volt. Feleségeinek eldicsekedett, hogy halállal torolt meg egy sérülést, amelyet egy fiatalember okozott neki, 1Móz 4,23. Lámek még erősebb készséget mutat a vérontásra, amely először Káinnál volt látható. Isten korábban hétszeres bosszút ígért az ellen, aki megöli Káint, 15. v. Lámek dicsekedve fenyegetőzik hetvenhétszeres bosszúállásért a saját esetében, 24. v. Jobban akarja csinálni, mint Isten! Valójában ezt mondja: „értem nem elég hétszeres, hanem csak hetvenhétszeres". Ellentétben áll ez az Úr Jézus tanításával azzal kapcsolatban, hogy hogyan bánjon az Ő népe azokkal, akik vétkeztek ellenük. A sértő félnek meg kell bocsátani. Ezt mondta: „Nem... még hétszer is, hanem még hetvenszer hétszer is", Mt 18,22. A természeti ember kielégíthetetlen, hetvenszer hétszeres bosszúvágyával szemben az Úr a szellemi ember kötelességévé teszi a hetvenszer hétszeres megbocsátást.
Az egész 5. fejezetben két szó majdnem minden említett emberrel kapcsolatban előfordul; éspedig a „nemzett" és a „meghalt". Van azonban két kivétel. Hivatkozás történik egy emberre (Ádámra), aki meghalt, bár sohasem született, 5. v., és egy másikra (Énókra), aki született ugyan, de sohasem halt meg, 21-24. v. Énók egyike annak a két embernek, akik anélkül hagyták el a világot, hogy meghaltak volna, 5,24; Zsid 11,5; vö. 2Kir 2,11. (A „magához vette" kifejezésnek megfelelő héber szót - 1Móz 5,24, használja Illésre is a 2Kir 2,3.) Ugyanez a kiváltság vár azokra, akik „élünk és megmaradunk az Úr eljöveteléig", 1Tesz 4,15. Énók megjövendölte Krisztus második eljövetelét, Júd 14, amikor két másik ember fogja elhagyni a világot meghalás nélkül, Jel 19,20, ők nem Isten jelenlétébe jutnak, hanem a tűznek tavába! A hit tette képessé Énókot, hogy Istennel járjon és ezzel örvendeztesse meg Őt, Zsid 11,6; vö. Mik 6,8; 1Tesz 4,1.
1Móz.4. 17 És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak. 18 És lett Hánókhnak fia, Irád: És Irád nemzé Mekhujáelt: Mekhujáel pedig nemzé Methusáelt, és Methusáel nemzé Lámekhet. 19 Lámekh pedig vett magának két feleséget: az egyiknek neve Háda, a másiknak neve Czilla. 20 És szűlé Háda Jábált. Ez volt atyjok a sátorban-lakóknak, és a barompásztoroknak. 21 Az ő atyjafiának pedig Jubál vala neve: ez volt atyja minden lantosnak és síposnak. 22 Czilla pedig szűlé Tubálkaint, mindenféle réz- és vasszerszámok kovácsolóját: és Tubálkain hugát, Nahamát. 23 Akkor monda Lámekh az ő feleségeinek: Oh Háda és Czilla, hallgassatok szómra, Lámekh feleségei, halljátok beszédem: embert öltem, mert megsebzett; ifjat öltem, mert megütött. 24 Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekhért.
1Móz.5. 4 És telének Ádám napjai, minekutánna Séthet nemzette, nyolczszáz esztendőre, és nemze fiakat és leányokat.
1Móz.5. 16 És éle Mahalálél, minekutánna Járedet nemzette, nyolczszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.
1Móz.5. 21 Éle pedig Énókh hatvanöt esztendőt, és nemzé Methuséláht. 22 És járt Énókh az Istennel, minekutánna Methuséláht nemzette, háromszáz esztendeig; és nemze fiakat és leányokat. 23 És lőn Énókh egész életének ideje háromszáz hatvanöt esztendő. 24 És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé.
Mt.19. 4 Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket, 5 És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. 6 Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza. 7 Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? 8 Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt.
Mt.18. 22 Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.
Zsid.11. 5 Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek.
2Kir.2. 11 És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.
2Kir.2. 3 Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
1Thessz.4. 15 Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak.
Júd.14 Ezekről is prófétált pedig Énok, a ki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,
Jel.19. 20 És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:
Zsid.11. 6 Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.
Mik.6. 8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
1Thessz.4. 1 Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok.