JÓZSEF kétszeres indoklást adott arra, hogy megtagadta az engedelmességet Potifár felesége felszólításának. Először, tudatában volt gazdája iránti kötelességének, 8-9a. v., és úgy gondolta, hogy ha engedne a nő követelésének, visszaélne a bizalommal. Potifár előzetesen tökéletes bizalmat mutatott József hűsége iránt, 4. v. Volt Józsefben valami, ami másoknak azt sugallta, hogy ő megbízható; vö. 22-23. v. Igaz-e ránk ugyanez? Másodszor, tudatában volt Isten iránti kötelességének, 9b. v. Úgy tekintett az erkölcstelenségre, mint Isten elleni bűnre; vö. 2Sám 12,13; Zsolt 51,4.
Potifár felesége folytatta az erőltetést: „minden nap ezt mondogatta Józsefnek", 1Móz 39,10. Az ismétlődő kísértést nehéz legyőzni. Sokan, akik először ellenálltak, végül engedtek. De József eltökélt volt! Amennyire lehetséges volt, még azt is megtagadta, hogy „vele legyen". Ez igazi bölcsesség volt. „Ne tápláljátok...", Róm 13,14. Aki nem akarja hallani a templomi harangot, ne játsszon a kötelével! Kerüld a kísértést, ha kerülni akarod a bűnt; vö. Mt 6,13a. Végül József arra kényszerült, hogy meneküljön, 12. v. Amikor kísértés ér, gyakran az ellenállás legjobb útja az elmenekülés. Ellentmondásnak látszik, de a kísértés előli elfutás azt eredményezheti, hogy az ördög elfut tőled, Jak 4,7.
József ezután a hamis vád és rágalom megpróbáltatását szenvedte el. Egy korábbi alkalommal elvették a ruháját, és apjának megtévesztésére használták, hogy úgy higgye, meghalt, 1Móz 37,31-33. Most rabszolga-köntösét vették el tőle, és arra használták, hogy becsapják gazdáját, hogy azt higgye, vétkezett. Nincs utalás arra, hogy József megkísérelte volna védeni magát. Valószínűleg azt akarta, hogy megkímélje Potifárt a házában minden kellemetlenségtől és szégyentől. De a gonoszság csendes eltűrése nehéz dolog volt. Józsefet igazságtalanul ítélte el az az ember, akinek jóindulatát minden másnál többre értékelte Egyiptomban. Viselnie kellett a büntetést olyan bűnért, amelynek elkövetését következetesen visszautasította. „De az Úr Józseffel volt", 21. vö. 2.3.23. v. Itt a kárpótlás. A kísértés feletti győzelme biztosította számára Isten jelenlétének és áldásának folyamatos érzékelését, amelyet bűnbeesés esetén elveszített volna. Az Úr szerint még nem volt itt az ideje, hogy kiemelje Józsefet szomorú és nyomasztó helyzetéből, de vele volt. Kegyelme elegendő lett József számára; lásd 2Kor 12,7-9.
1Móz.39.1 Józsefet levitték Egyiptomba, és megvette őt azoktól az izmáeliektől, akik őt oda vitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya. 2 És az ÚR Józseffel volt, és szerencsés ember lett, és az ő egyiptomi urának a házában élt. 3 Látta ura, hogy az ÚR vele van, és hogy mindazt, amit cselekszik, az ÚR szerencséssé teszi a kezében. 4 Ezért kedves volt ura előtt József, és személyes szolgája lett. Háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije volt, kezére bízta. 5 Attól az időtől fogva, hogy házának és mindenének gondviselőjévé tette, megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát Józsefért. Az ÚR áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn. 6 Ezért mindenét József kezére bízta. Semmire sem volt gondja mellette, csak az ételre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és szép arcú volt. Potifár felesége szemet vet Józsefre
7 Ezek után történt, hogy urának a felesége szemet vetett rá, és azt mondta: Hálj velem!
8 Ő azonban vonakodott, és ezt felelte ura feleségének: Íme, uramnak mellettem semmi gondja a háza dolgaira, és mindenét, amije van, kezemre bízta. 9 Senki sincs nálam nagyobb a házában. Semmit sem tiltott meg tőlem, csak téged, mivelhogy te a felesége vagy. Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkeznék Isten ellen? 10 Bár az asszony mindennap ezt mondogatta Józsefnek, ő nem hallgatott rá, hogy vele háljon, és vele egyesüljön. 11 Egy napon az történt, hogy bement a házba, hogy valamilyen feladatát elvégezze, és a háznép közül senki sem volt ott benn a házban. 12 Az asszony megragadta őt a ruhájánál fogva, és azt mondta neki: Hálj velem! Ő pedig otthagyta a ruháját az asszony kezében, elfutott és kiment.
13 Amikor látta az asszony, hogy a ruháját a kezében hagyta, és kifutott, 14 összehívta a háznépet, és így szólt hozzájuk: Lássátok, héber embert hoztak ide, hogy megcsúfoljon minket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiáltottam. 15 Amint hallotta, hogy fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, kiment és elfutott. 16 Megtartotta azért az ő ruháját magánál, amíg az ura hazajött. 17 Ekkor ilyen szavakkal szólt hozzá: Bejött hozzám a héber szolga, akit ide hoztál, hogy szégyent hozzon rám. 18 És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, és kifutott.
19 Amint hallotta az ő ura a felesége beszédét, hogy „ilyesmiket tett velem a szolgád”, haragra gerjedt. 20 Fogta Józsefet az ő ura, és abba a tömlöcbe vetette, amelyben a király foglyait tartották; és ott volt a tömlöcben. 21 De az ÚR Józseffel volt, és kiterjesztette rá kegyelmességét, és kedvessé tette őt a börtönparancsnok előtt. 22 És a börtönparancsnok mindazokat a foglyokat, akik a tömlöcben voltak, József kezére bízta, úgyhogy ami ott történt, minden őáltala történt. 23 És semmi gondja nem volt a börtönparancsnoknak azokra, akik a keze alatt voltak, mert az ÚR Józseffel volt, és szerencséssé tett mindent, amit cselekedett.
2Sám.12. 13 Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.
Zsolt.51. 4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
Róm.13. 14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.
Mt.6. 13 És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
Jak.4. 7 Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
1Móz.37. 31 Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe. 32 És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem? 33 És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.
2Kor.12. 7 És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. 8 Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; 9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.