Skip to main content

01.24 József megkísértése

OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 39,1-23

JÓZSEF kétszeres indoklást adott arra, hogy megtagadta az engedelmességet Potifár felesége felszólításának. Először, tudatában volt gazdája iránti kötelességének, 8-9a. v., és úgy gondolta, hogy ha engedne a nő követelésének, visszaélne a bizalommal. Potifár előzetesen tökéletes bizalmat mutatott József hűsége iránt, 4. v. Volt Józsefben valami, ami másoknak azt sugallta, hogy ő megbízható; vö. 22-23. v. Igaz-e ránk ugyanez? Másodszor, tudatában volt Isten iránti kötelességének, 9b. v. Úgy tekintett az erkölcstelenségre, mint Isten elleni bűnre; vö. 2Sám 12,13; Zsolt 51,4.

Potifár felesége folytatta az erőltetést: „minden nap azt mondogatta Józsefnek", 1Móz 39,10. Az ismétlődő kísértést nehéz legyőzni. Sokan, akik először ellenálltak, végül engedtek. De József eltökélt volt! Amennyire lehetséges volt, még azt is megtagadta, hogy „vele legyen". Ez igazi bölcsesség volt. „Ne tápláljátok...", Róm 13,14. Aki nem akarja hallani a templomi harangot, ne játsszon a kötelével! Kerüld a kísértést, ha kerülni akarod a bűnt; vö. Mt 6,13a. Végül József arra kényszerült, hogy meneküljön, 12. v. Amikor kísértés ér, gyakran az ellenállás legjobb útja az elmenekülés. Ellentmondásnak látszik, de a kísértés előli elfutás azt eredményezheti, hogy az ördög elfut tőled, Jak 4,7.

József ezután a hamis vád és rágalom megpróbáltatását szenvedte el. Egy korábbi alkalommal elvették a ruháját, és apjának megtévesztésére használták, hogy úgy higgye, meghalt, 1Móz 37,31-33. Most rabszolga-köntösét vették el tőle, és arra használták, hogy becsapják gazdáját, hogy azt higgye, vétkezett. Nincs utalás arra, hogy József megkísérelte volna védeni magát. Valószínűleg azt akarta, hogy megkímélje Potifárt a házában minden kellemetlenségtől és szégyentől. De a gonoszság csendes eltűrése nehéz dolog volt. Józsefet igazságtalanul ítélte el az az ember, akinek jóindulatát minden másnál többre értékelte Egyiptomban. Viselnie kellett a büntetést olyan bűnért, amelynek elkövetését következetesen visszautasította. De az Úr Józseffel volt", 21. vö. 2.3.23. v. Itt a kárpótlás. A kísértés feletti győzelme biztosította számára Isten jelenlétének és áldásának folyamatos érzékelését, amelyet bűnbeesés esetén elveszített volna. Az Úr szerint még nem volt itt az ideje, hogy kiemelje Józsefet szomorú és nyomasztó helyzetéből, de vele volt. Kegyelme elegendő lett József számára; lásd 2Kor 12,7-9.

1Móz.39. 1 József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé őt az Ismáelitáktól, kik őt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó főembere, a testőrök főhadnagya. 2 És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az ő égyiptomi urának házában vala. 3 Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében: 4 Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá. 5 És lőn az időtől fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezőn. 6 Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép arczú vala. 7 És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. 8 Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és a mije van, mindenét az én kezemre bízá. 9 Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen? 10 És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön. 11 Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közűl senki sem vala ott benn a házban, 12 És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne. 13 És mikor látja vala az asszony, hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott: 14 Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fenszóval kiálték. 15 És lőn, a mint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne. 16 Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura haza jöve. 17 S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, a kit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám. 18 És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta. 19 És lőn, a mint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede. 20 Vevé azért Józsefet az ő ura és veté őt a tömlöczbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben. 21 De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az ő kegyelmességét és kedvessé tevé őt a tömlöcztartó előtt. 22 És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden ő általa történék. 23 És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala Józseffel, és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.
2Sám.12. 13 Monda azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! És monda Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.
Zsolt.51. 4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
Róm.13. 14 Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.
Mt.6. 13 És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!
Jak.4. 7 Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.
1Móz.37. 31 Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe. 32 És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem? 33 És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.
2Kor.12. 7 És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. 8 Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; 9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.