ITT EGY OLYAN követelménnyel találkozunk, amelynek nincsen megfelelője az Újszövetségben. Ez a törvény meghatározza azokat a feltételeket, amelyek szerint személyeket és javakat Isten szolgálatára lehetett felajánlani. A 2-8. vers személyek felajánlásáról beszél, és eszünkbe jut Jefte ünnepélyes fogadalma, amely lányára vonatkozott, Bír 11,30-31, valamint Anna fogadalma fiával, Sámuellel kapcsolatban, 1Sám 1,11. Külön kezelték az állat, 9-13. v., valakinek a háza, 14-15, valamint valakinek a földje megváltását, 16-25. v. Ezek csak példák arról, amit az Úrnak fel lehetett ajánlani, de világos belőlük, hogy magának a személynek, vagy személyes tulajdonának odaszánása az Úr részére a hála jelképe volt.
Ez komoly dolog volt, és bár nem volt bűn kérdése fogadást tenni, vagy nem tenni, ha egyszer fogadalmat tett valaki, az olyan kötöttség volt, mint az eskü, 5Móz 23,21. Nem lehetett a szándékot megváltoztatni, vagy kétszínűen eljárni, 10. v. Az Úr Jézus elítélte az olyan embert, aki azt vallotta, hogy pénzét az Úrnak ajánlotta fel és ezért mentesült a szülei iránti kötelezettségétől, Mk 7,11. Ezt a szabályt igencsak alkalmazni lehetne a felelőtlen beszéd mostani időszakában. Isten azt akarja, hogy komolyan vegyük, amit mondunk, Mt 5,37.
A fogadalmakat meg lehetett váltani annak készpénz értékével, amit felajánlottak, így az egyéneket felbecsülték koruk és nemük szerint. Mindazok, akik az Úréi, drágák neki, ő azonban mindenesetre különbséget tesz köztük. Számít pl., hogy férfi-e, vagy nő, 3-4. v., vagy, hogy a szellemi erő és érettség milyen fázisában van, 3.5-7. Van egy isteni értékrend a hitben legfiatalabbat és legvénebbet illetően is. A megváltási ezüst, 3-6. v., mégpedig a szent siklus, 3.25., volt egyedül elfogadható. Csak pap tudta megbecsülni a legszegényebb szent értékét. Isten közelében bontakozik ki az övéinek valós isteni értékelése.
Fejezetünk ragaszkodik hozzá, hogy mindent „az Úrnak" kell felajánlani, akár személyünkről, 2. v., állatokról, 9-11. v., házakról, 14. v., vagy földről, 16.21-23., van szó. A föld a vetés alapján volt, mert minél több van abba vetve az evangéliumnak és Isten Igéjének, valamint a kedves cselekedeteknek jó magjából, annál nagyobb az aratás. Mindaz, ami vagyunk, és amink van, az Úr eljövetelének világosságában lesz majd értékelve, 17-18. v.
Mt 5. 37 hanem beszédetekben az igen igen, a nem nem legyen, mert ami ennél több, az a gonosztól van.