A LÉVITÁK, akiket Isten magának igényelt, 4Móz 3,12, nem a tizenkét törzzsel együtt táboroztak, hanem elkülönülten a sátor körül, 4Móz 3,23.29.35. v. Ebből isteni tanítást kaphatunk.
A léviták természetesen „Lévi" leszármazottai voltak, akinek a neve azt jelenti, hogy „egyesült". Az első követelmény számunkra, hogy olyanok legyünk, mit aki „az Úrral egyesül", 1Kor 6,17, a Szent Szellem megújító munkáján keresztül. Lévi három fiának, valamint az ő fiaiknak nevei ugyancsak jelentőséggel bírnak.
A hívő élet menetére következtethetünk Gersonban, Lévi legidősebb fiában, valamint az ő két fiában. Gerson, 4Móz 3,17, azt jelenti, hogy „számkivetett". Mi hívőként legyünk szintúgy számkivetettek, vagyis különüljünk el a világtól; vö. 1Pt 1,1; 2,11- 12. Gerson idősebb fia „Libni" volt, 18. v., ami azt jelenti, hogy „fehér", s ez az elkülönült nép tisztaságát jelképezi. A fiatalabb fiú „Simhi", ami azt jelenti, hogy „beszámolóm", arra az időre utal, amikor mindegyikünknek számot kell adnia önmagáról Krisztus ítélőszéke előtt, Róm 14,10-12; 2Kor 5,10.
A Gyülekezet jelleme jelenik meg Kéhátban és fiaiban. Kéhát jelentése „gyülekezet", aki Lévi három fia közül a második, 4Móz 3,17, és a helyi gyülekezetre emlékeztet bennünket. Kéhát négy fia közül a legidősebb „Amrám", 19. v., amely azt jelenti, hogy „a Magasságos népe", jelezve, hogy a hívők mind egyénileg, mind pedig együtt egy gyülekezetben elismerik Krisztus Úr-voltát. „Ichár", a második fiú neve azt jelenti, hogy „a Szent Szellem felkenése", ami igen lényeges az Úr szolgálatához. „Hebronnak", a harmadik fiú nevének jelentése „egység", amely a Krisztussal való egységre és az igaz gyülekezeti egységre utal. A negyedik fiú neve „Uzziél" volt, „Isten hatalma", amely szerint alárendeltek vagyunk az Úr munkájában.
Merárinak, Lévi legfiatalabb fiának és az ő fiainak neve figyelmeztetés a hívők közötti egyetértésre. Merári azt jelenti, hogy „keserű", két fiának neve pedig „Makhli" és „Músi", 20. v., amelyek azt jelentik, hogy „beteg" és „engedékeny". A szellemi keserűség hívő társak iránt, vagy éppen az Úr iránt szellemi betegséghez vezet, de gyógyulás fakad az Úrnak való engedelmességből, Ef 4,31-32. Az egymás iránti, Krisztust utánzó magatartás előmozdítja az összhangot, Fil 2,2-5.
1Pt.1. 1 Péter, Jézus Krisztus apostola, a Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványaiban élő jövevényeknek,
1Pt.2. 11 Szeretteim, kérlek titeket mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. 12 Példás életet éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteteket látva Istent dicsőítsék a meglátogatás napján.
Róm.14. 10 Te pedig miért ítéled el a testvéredet? Vagy miért nézed le a testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Isten ítélőszéke elé. 11 Mert meg van írva: Élek én – így szól az Úr –, mert meg fog hajolni előttem minden térd, és minden nyelv Istent fogja magasztalni. 12 Tehát mindegyikünk maga fog számot adni magáról Istennek.
2Kor.5. 10 Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki aszerint, amit e testben cselekedett, megkapja akár a jót, akár a gonoszt.
Ef.4. 31 Minden keserűséget, indulatot, haragot, lármát és káromkodást vessetek ki magatokból minden gonoszsággal együtt. 32 Ellenkezőleg: legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Fil.2. 2 teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyetértetek, egyazon szeretetben ugyanarra törekedtek, 3 semmit sem cselekedve versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartva magatoknál. 4 Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is. 5 Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt, 6 aki amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő,