A HITETLEN KÉMEK beszámolóját hallva nyilvánvaló, hogy ezeket az embereket nem a hit vezette, hanem sötét és lehangoló hitetlenség. A nép hangos siránkozásban tört ki: „Vajha meghaltunk volna Egyiptom földén! vagy ebben a pusztában", 4Móz 14:2. Zúgolódtak az Úr ellen, 3. v., egymás között pedig ezt mondták: „Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Egyiptomba", 4. v. Tragikus módon először megvetették Egyiptomból történt megváltásukat, azután kinyilvánították tudatos hitetlenségüket is. Nem segített Józsué és Káleb közbeavatkozása, 4Móz 14:6-9. Mivel a hitetlenség képtelen rá, hogy értelmesen gondolkozzék, a nép meg akarta kövezni a két hűséges kémet, de az Úr előtört a maga dicsőségében.
Az Úr annyira felháborodott, hogy azt mondta, megveri és megtagadja ezt a lázadó népet, 11-12, v. Mózes járt közbe a népért, nagy Közbenjárónkat ábrázolva ki, 13-19. v. Védőbeszédében Mózes az Úr dicsőségéért aggódott, mondva, hogy ha az egész népet elpusztítja, „így szólnak majd a népek... nem vihette be az Úr..." 15-16. v. vö. 13,30-31.
Mivel az Urat türelmének határáig kísértették, azt mondta Mózesnek, hogy ezt a lázadó nemzedéket elveszti a pusztában, 14,20-25, kivéve Kálebet, aki „tökéletesen követett engem" 24. v. Ez a lázadás előképszerűen ábrázolja ki azt a lázadást, amely azután lesz, miután az Úr visszatért a Gyülekezetért, amikor a lázadó és hitehagyott zsidók elvesznek, de az istenfélő maradék, amely teljesen követte az Urat, ahogyan a két hűséges kém tette, be fog lépni az Ezeréves Birodalom boldogságába; vö. Ézs 62,4-5.
Ennek a hitehagyott generációnak, amely az első népszámláláskor 20 éves, avagy idősebb volt, 4Móz 1,45-46, meg kellett halnia. Gyermekeik sem zarándokok lesznek, hanem bujdosók a pusztában negyven esztendeig - egy év bujdosás a gyümölcstelen kémkedés minden egyes napjáért, 4Móz 14,6-35. A tíz hitetlen kém egy csapásra elpusztult.
Az Úr szigorú ítéletétől felindulva, és Mózes figyelmeztetése ellenére a nép önhitten felment egy hegyre, hogy bemenjen az ígéret földjére, de sokan elhullottak az amálekiták és kánaániták kardjától, 4Móz 14,39-45. Az ihletett magyarázat a következő: „nem mehettek be a hitetlenség miatt", Zsid 3,19. Igen, a hitetlenség megakadályozhat bennünket, hogy bemenjünk és birtokba vegyük mostani mennyei osztályrészünket.
4Móz.14.20 Ekkor azt mondta az ÚR: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint. 21 De életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet, 22 hogy mindazok az emberek, akik látták dicsőségemet és csodáimat, amelyeket Egyiptomban és e pusztában cselekedtem, és megkísértettek engem immár tízszer is, és nem hallgattak szavamra, 23 nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak. Senki sem látja azt meg azok közül, akik gyaláztak engem. 24 De szolgámat, Kálébot, mivelhogy más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, amelyen járt, és örökségül bírja azt az ő magva. 25 A völgyben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger útján.
Ézs.62.4 Nem neveznek többé elhagyottnak, és földedet sem nevezik többé pusztaságnak, hanem így hívnak: Én gyönyörűségem. Földedet pedig így: Férjnél van! Mert gyönyörködik benned az ÚR, és országodnak férje lesz. 5 Mert ahogyan az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz feleségül, aki fölépít téged; és ahogyan a vőlegény örül a menyasszonyának, úgy fog örülni neked Istened.
4Móz.1.45 Mindazok, akiket számba vettek Izráel fiai közül, atyáik háza népe szerint, húszesztendőstől fogva és följebb, minden harcra foghatót Izráelben, 46 mindazok, akiket megszámoltak: hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak.
Zsid.3.19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.