Skip to main content

06.07 Jer velem és lásd meg, mint állok bosszút az Úrért

OLVASNIVALÓ: 
2Királyok 10,1-36

EZ A SZAKASZ fejezi be a véres forradalom részletes beszámólóját, amelyet prófécia indított el, 9,1-3; 1Kir 19,15-17. Összefonódás volt a királyi ház és Baál háza között, amelyet Akháb épített ki, 16,32, és ez vezetett mindkettőnek a teljes pusztulásához, 2Kir 1,11.17.18-28.

Micsoda buzgalom, bizony, micsoda bosszúállás! Jéhu legszembetűnőbb jellemvonása a buzgalom volt. A szó azt jelenti, hogy „erősen vörössé válni". Milyen gyakran nyilvánul meg lángoló buzgalom az ember arcának a ragyogásán! Jéhu Illés nyomdokain haladt (vö. a nevek jelentését), aki ezt mondta: „Nagyon buzgólkodtam az Úrért", 1Kir 19,10.14. Korábban Fineásról van megírva: „az én bosszúmat megállotta", 4Móz 25,11, vö. 13. v. Amikor Urunk kiűzte azokat, akik beszennyezték a templomot, Jn 2,17, a Zsolt 69,10 szerint „a Te házadhoz való féltő szeretet emészt engem". Semmi sem utálatosabb Istennek, mint ha valaki „sem hideg, sem hév", Jel 3,16.

Jöjj, nézd Jéhu buzgalmát az Úrért. Ez irtózatos, vörös forróság volt. Az isteni végrehajtó szerepében megölte Jórámot, 2Kir 9,24-26.

A lába alá taposta Jezábelt, 33. v. Felszólította Samária véneit hogy fejezzék le Akháb 70 fiát, 10,1-10. Kiírtotta Akháb házának minden maradékát, 11,17. Aztán elpusztította a baálizmust nagy erővel, 18-28. v. Ez helyes volt az Úr szemében, megfelelt annak, ami az Ő szívében volt, és meg is kapta az Ő elismerését, 30. v.

De van olyan buzgóság is, amely az igaz dologra gonosz úton törekszik, vö. Róm 10,2. Jéhu túl messzire ment. Megtett mindent, ami az Úr szívében volt, de nem az isteni megbízatás szellemében. Benne azt látjuk, hogy „a féltékenység (ugyanaz a szó, mint a buzgóság) a férfiú haragja”, Péld 6,34. Ezért az Úr majd meg fogja látogatni „Jéhu házát Jezréel vére miatt", Hós 1,4. Milyen szükségünk van arra, hogy őrizkedjünk a kegyelem nélküli igazság hajszolásától. Aztán Jéhu csaknem megsemmisítette Júda királyi leszármazási vonalát, és ebben is túlment az isteni megbízatás feltételein, 2Kir 9,27-29; 10,12-14; vö. 10.17. v Másban azonban nem ment Jéhu elég messzire. Ha egyedül az Úr dicsősége és igazsága mozgatta volna, eltávozott volna Jeroboám bűneitől, vö. 29. v. és teljes szívéből az Úr törvényében járt volna, vö. 31. v. Ne csak azt hajszoljuk, ami saját helyzetünknek és érdekeinknek megfelel az igazság ügyében.