Skip to main content

06.29 Az uralkodó imája

OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 6,12-25; 7,1-3

SALAMON MOST MINT király, népének jelenlétében imádkozik. Az imádság, akár egyéni, akár nyilvános, nem a személyes hivalkodás alkalma. Miért volt akkor egy nagy bronz emelvény felépítve a templom udvarában? Azért, hogy minden jelenlévő láthassa, és részt vehessen Salamon imádatában. Hasonlítsuk össze Nehémiás fából készült emelvényével, amelyet akkor használtak, amikor felolvasták a Szentírást Izráelnek, Neh 8,4-5. Egy faszerkezet, még ha Nehémiáséhoz hasonlít is, nem nagyon vetekedhetett Salamon gazdagságával.

Izráel térdelni látta elismert királyát a királyok Királya előtt. Ez valóban alázatról beszél. Urunk maga is térdelt a Gecsemánéban, mielőtt arcra borult. Ilyen magatartás illik hozzánk is. Ezután látták az emberek, hogy Salamon kinyújtja kezét az ég felé, ahogyan Ezsdrás tette, amikor megvallotta népének bűneit, Ezsd 9,5. Ez őszinteségét mutatta annak elismerésében, hogy minden jó ajándék felülről jön. Elevenen érzékeltette Jahve nagyságát, Izráel Istenéét. Megtagadta azt a pogány vélekedést, hogy Istennek fizikai templomra van szüksége. Kijelenti: „az egek és az egeknek egei téged be nem fogadhatnak, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem!", 2Krón 6,18. Később, amikor Ézsaiás látta az Urat, megfigyelte, hogy ruhájának szegélye elegendő volt, hogy betöltse a templomot, Ézs 6,1. „Vajon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr", Jer 23,24. Salamonnál még megtalálható korábbi imájának alázatos szelleme: „Én pedig kicsiny gyermek vagyok", 1Kir 3,7. Figyeljük meg, milyen gyakran hivatkozik Dávidra és önmagára egyszerűen úgy, mint Isten szolgáira.

Isten jósága és hűsége tűnik ki a 2Krón 6,14-21-ből. Kulcskérdés a hódolat és alázat. Aztán látunk egy igazi pásztor-királyt, aki odaadóan gondoskodik tévelygő nyájáról, 24-42. v. Ez közbenjárás az esendő nyájért, amelynek szüksége van bűnbocsánatra. Salamon szintén nem azt mondja Istennek, hogy az „én népem", hanem, hogy a „Te néped". A pásztorok az efézusi elöljárókhoz hasonlóan „Isten nyájának" pásztorai. Csel 20,28; 1Pt 5,2-3. A frigyláda bevitele és az együttes dicsőítés után a házat egy felhő árasztotta el, amely Isten dicsőségét ábrázolta ki. Salamon imája után ehhez a dicsőséghez járult a tűz, amely alászállt, hogy megeméssze az áldozatokat, 7,1-3. Hasonlítsuk össze ezt annak a közös imádkozásnak az eredményével, amely a Csel 4,23-31-ben van feljegyezve.