Skip to main content

07.02 Jósáfát: tanítók és bírák

OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 17,1-10; 19,4-11

AZ ELSŐ DOLOG, amit Jósáfát királyról olvasunk, az hogy „megerősítette magát Izráel ellen". Izráel, az északi nemzet, noha még megvallja hűségét Jahve iránt, bálványimádásba és erkölcstelenségbe merül, amit csak felgyorsít eltávolodása az Isten imádatának központjától. Ettől Júda jó királyai igyekeztek megóvni népüket. Jósáfát igazán törekedett arra, hogy megóvja az istenfélő örökséget, amely Júdáé volt Istentől. Manapság némelyek keresztyénnek vallják magukat, mégis vallásos elképzeléseket hajszolnak, és olyan gyakorlatot végeznek, amely idegen Isten Igéjétől, sőt gyakran tiltja is azt. Így figyelmet kell szentelnünk ennek a tanításnak, 1Tim 4,13.16.

A király azt akarta, hogy a népet megóvja a tévelygéstől. Így vezéreket küldött, mert ez fejedelmi munka volt, valamint lévitákat, mert az ő kötelességük volt, hogy tanítsák Isten törvényét Júda városaiban. A törvény könyvét magukkal vitték; a kérdés mindig ez kell, hogy legyen: „mit mond a Szentírás?". A léviták nem csupán felolvasók voltak; ők a meggyőződés emberei voltak. Isten úgy rendelkezett, hogy minden imádat az Ő nevének helyén történjen, amely Jeruzsálemben volt. De Jeroboám úgy rendelkezett, hogy az északi törzsek Dánban és Béthelben imádkozzanak, ami kényelmesebb volt. Így sok lévita azért, hogy ne legyen Isten iránt engedetlen, inkább elhagyta északon lévő otthonát, hogy Júdában lakjon, 11,13-14.

Urunk nagy parancsa volt a következő: „Tegyetek tanítványokká (tanulókká) ...tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek", Mt 28,19-20. Ily módon a vének kötelessége arra igyekezni, hogy a szentek jól tanítottak legyenek; és mindenkinek kötelessége, hogy alkalmas legyen a tanításra. Bármilyen idősek vagyunk is, mindig tanulók legyünk, Jób 34,32; vö. Csel 17,11. Maga Urunk is, mint tanítvány volt itt, ezt mondva Istenről: „fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok", Ézs 50,4. Mi lenne elegendő, ha nem Isten tanácsadása? Csel 20,27.

Később Jósáfát bírákat jelölt ki Júda városaiba, hogy részrehajlás nélkül ítélkezzenek Isten félelmében, 19,5-9. A „szentek fogják megítélni a világot... mennyivel inkább ítélkezhetnek ennek az életnek a dolgaiban?". Amikor valamilyen ügy felmerül két testvér között, a helyi gyülekezet jelenti a legfelsőbb bíróságot, Mt 18,15-20; 1Kor 6,4. Így mindenkinek, különösen pedig a véneknek, imádkozniuk kell Salamonhoz hasonló bölcsességért. A nyájat Isten fogja vezetni ítéletben; a szelídeket meg fogja tanítani útjára, Zsolt 25,9.