Skip to main content

07.09 Megújhodás és öröm Jeruzsálemben

OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 30,1-31,1

ISTEN NÉPE KÖZÖTT a megújulás gyakran egyetlen áldott lélek szorgalmából fakad. Azokat a királyokat, akik Ezékiáshoz hasonlóan ilyen megújhodást értek el Izráelben, három dolog jellemezte: tisztelet Isten Igéje iránt, Isten népével való törődés, és elkötelezettség Isten háza iránt.

Ezékiás először helyreállította az istentiszteletet, „mert az Úrtól volt a parancs az Ő prófétái által", 29,25. Felszólítja a nemzetet, hogy ünnepeljék meg a Páskát „úgy, amint megíratott", és „Mózesnek... törvénye szerint", 30,50.16. Később elrendelte az istentiszteletet is „amint megíratott az Úr törvényében", 31,3.   Adja meg Isten, hogy mi is az Ő Igéjének tiszteletében álljunk! Akkor várhatjuk a megújulást.

Másodszor, áldozatot mutatott be „egész Izráelért", 29,24. Amikor felhívta a nemzetet, hogy tartsák meg a Páskát, elküldött „egész Izráelbe", a déli Beérsebától az északi Dánig, bár hatalma nem terjedt ki az északi királyságra. Miközben sokan gúnyolódtak, más törzsekből sokan „megalázták magukat és eljöttek Jeruzsálembe", 30,4-18. Ennek a megújulásnak és felszentelésnek az öröme túlragyogott minden ünnepi megemlékezést Salamon uralkodása óta. A papok nem voltak felkészülve, ezért, hogy ne kelljen egy esztendőt várniuk, hogy Isten parancsának engedelmeskedjenek, úgy határoztak, hogy a második hónapban tartják meg az ünnepet az eredetileg elrendelt első hónap helyett. Volt rá szentírási felhatalmazás, hogy engedményt tegyenek, ha a körülmények lehetetlenné tették, hogy az eredeti rend szerint tartsák meg, 4Móz 9,10-13. Adja meg Isten, hogy őszintén törődjünk valamennyi szenttel, hogy együtt tarthassuk meg Isten parancsát! Akkor majd várhatjuk a megújulást.

Harmadszor Ezékiás törődött Isten házával, ami azt jelenti, hogy most volt szentírási gyülekezési hely egész Izráel számára. Jósáfát lerombolta a „magaslatokat", amelyeket az izraeliták készítettek bálványaik imádásához. De Ezékiás szorgalmasan „lerombolt mindent", beleértve azokat is, amelyeket Jahvenak szenteltek fel, 31,1, mert Isten azt parancsolta, hogy minden izraelita csak egyetlen helyen áldozzon, amelyet Ő választ ki, 5Móz 12,11-14. Amikor a léviták „tanítottak az Úr helyes ismeretére" és a nép bűnvallást tett, „nagy öröm volt Jeruzsálemben". Az Isten, az Ő Igéje és népe iránti odaadást öröm koronázza meg.