Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Ézsaiás 7,1-9,7

A 7. FEJEZET ELVEZET bennünket azokhoz a napokhoz, amikor Akház uralkodott Júdában, és „nem azt cselekedte, ami az Úrnak, az ő Istenének tetszett volna", 2Kir 16,2. Bálványimádását tekintve nem meglepő, hogy Isten megengedte Récinnek és Pekahnak, Damaszkusz és Izráel királyainak, akik szövetséget kötöttek egymással, hogy hadat üzenjenek neki és Júdának. Súlyos veszteségeket okoztak Júdának, 2Krón 28,6, és Dávid házát riadalom fogta el, Ézs 7,2. A szövetség célja feltehetően az volt, hogy hűbéres királyságot hozzanak létre Jeruzsálemben, 6. v., hogy megerősítsék helyzetüket Asszíria fenyegetésével kapcsolatban. Úgy tűnik, voltak Júdában olyanok, akik készek voltak ezt a tervet támogatni, 8,6.9-12. Ami Akházt illeti, ő Asszíriához fordult, és elkötelezte magát iránta, 2Kir 16,7; 2Krón 28,16.

Ezzel a helyzettel szembenézve Ézsaiás a Jahveba vetett bizalmat sürgette, mint a megmaradáshoz vezető helyes utat, 7,9; 8,13.19. Ez volt az az út, amelyen ő és családja járt, 8,17-18. Az ellenségnek az a kísérlete, hogy Akház helyébe egy másik királyt állítson, aki nem Dávid leszármazási vonalából való, nem lehetett sikeres.

Ézsaiás fia, Seár-Jásub, megjelent apjával együtt a király előtt. Neve azt jelenti, hogy „a maradék vissza fog térni", és ez biztosíték volt a király számára, hogy Júda meg fog maradni, 7,7. A „két füstölgő üszökdarab" leírás, 7,4, magában foglalja, hogy Récinnek és Pekahnak szinte már vége van.

Akház képmutató módon vonakodott attól, hogy jelet kérjen, 12. v. Nem akart hinni Istenben; úgy döntött, hogy Asszíriára támaszkodik. Isten azonban adott neki jelet; Immánuel (velünk az Isten) jelét, 14. v. Ez további megerősítése volt annak, hogy Isten Júdával volt, 8,10. A jövendölésnek az volt a célja, hogy meggyőzze Akházt arról, hogy Isten, nem pedig Asszíria fogja biztosítani Dávid trónját.

Az Immánuel születésére történő újabb utalás a 9,6-7-ben egy másik biztosítékot jelent, hogy Dávid trónja meg fog erősödni. Noha évszázadokon keresztül üresen marad, egyszer majd betölti az, aki az igazi Ember és az örökkévaló Isten. A világ uralma az Ő vállán fog nyugodni, aki érettünk a keresztet elviselte.

Az Isten velünk van és értünk is van, és „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?", Róm 8,31.