Skip to main content

10.14 A szenvedő szolga

OLVASNIVALÓ: 
Ézsaiás 52,13-53,6

EZ A HATALMAS IGEHELY a betetőzése és csúcspontja az ószövetségi próféciának. Egy öt versszakos költemény, amelynek mindegyike három versből áll. Az utolsó kivételével mindegyik versszakban más a beszélő. Jahve vezeti be a Szolgát az első versszakban, és Ő az, aki az igazolás és győzelem végső szavait elmondja az utolsóban, 53,10-12. A központi három versszak a bűnbánó Izráelé, 53,1-3, a hívő zsidóké és pogányoké, 4-6. v., és magáé a prófétáé, 7-9. v.

Az első versszak, 52,13-15 a Szolga személyét mutatja be. Ez mintegy bevezetése és összefoglalása az 53. fejezetnek: Felmagasztaltatása, 13. v., megaláztatása, 14. v., megjelenése, 15. v. A három szó, hogy „felséges", „magasságos" és „dicső", a trónhoz vezető három lépcsőfokot jelentheti: feltámadását, mennybemenetelét és az Isten jobbjára ültetését. A szenvedés és halál sötét völgye előtt emlékeztet bennünket a dicsőségre, Ézs 6,1-3. Megaláztatásában, 52,14, ábrázata és alakja rút volt és nem emberi. Nem volt emberként felismerhető! Dicsőségben való megjelenésekor a nemzetek és királyok ámulatba esnek és befogják szájukat, 15. v.; Jel 19,11-16.

A második versszak, 53,1-3, a bűnbánó Izráel vallomása, Zak 11,10-13,1. Leírja a Szolga életútját a földön, születését, gyermekkorát. Izráelnek való bemutatkozását és azok viszonyulását Hozzá, 2. v.; Jn 1,11. Visszautasították, megvetették és semmire becsülték, 3. v. Mindez részletesen beteljesedett és kereszthalálával érte el csúcspontját,

A harmadik és központi versszak, 4-6. v., lesz Izráel bűnvallása egy eljövendő napon. Az Üdvözítő helyettesítő engesztelő halála a Szentírás központi témája, és magáé a keresztyénségé is. Mind a zsidó, mind a pogány megváltottak éneke zengeni fog az örökkévalóságon át, Jel 5,9-14.

Az 5. versben négy nagy szó írja te Isten Szolgájának, a Messiásnak szenvedését. A szavak a következők: „megsebesíttetett" (vagy átszegezték) és „megrontatott"; ezek a legerőteljesebb kifejezések, hogy leírják az erőszakos halált és haláltusát. A "büntetés", amely békességet eredményez, Isten igazságos haragjának ítélete volt az Ő bűntelen lelke felett. A „sebeknek" fordított szó nem korbácsnyomot, hanem „zúzódást" jelent (mint a Szeptuagintában); vö. 1Pt 2,24, az isteni ítélet csapását.