AZ ÚR, tanítványaitól követve megérkezett saját városába, ahol jól ismerték Őt és családját. Itt tekintélyét felhasználva tanított a zsinagógában. Akik hallgatták, nem értették ismeretének, bölcsességének és hatalmának eredetét (2-3. v.). Nem ismerték fel, hogy az Isten Fia van közöttük; „megbotránkoztak Őbenne." A szó, amely a megbotránkozást jelenti, a skandalum szóból ered, amely olyan csapda része volt, amely az állat nekiütközésekor kelepcébe ejtette azt. Az emberek beleütköztek a szavaiba, és az megfogta őket. Az ellentét abból támadt, hogy a tökéletlenek provokálták a Tökéletest, és nem tudtak válaszolni neki. Nem hittek abban az isteni forrásban, ahonnan az Ő ismerete, bölcsessége és tekintélye áradt, és ennek következtében az Úr munkája korlátozott volt ott (5. v.). A próféta valóban tisztesség nélkül volt a maga hazájában.
Eljött az idő, hogy a tizenkettő elhívásának második célja is teljesüljön. Amikor vele voltak, tanultak; most menniük kellett prédikálni (lásd Mk 3,14). Azok az elvek, amelyeket nekik adott, csak addig voltak érvényesek, amíg az Ő szolgálata a földön be nem fejeződött (lásd: Lk 22,35-38). Mindazonáltal még mindig fennmarad a hit alapelve. Azok a szavak, hogy „adott nékik", imperfektumban (elbeszélő múlt) vannak, ami magában foglalja a hatalommal való folyamatos ellátást az Úrtól (7-13).
Az Úr neve és tettei hamarosan Heródes fülébe jutottak, akinek bűnös lelkiismerete Bemerítő János halála miatt nyilván nyugtalan lett (Mk 6,14-16. v.). Közbevetőleg Márk elmondja a gonosz tettet; elbeszélése megrajzol egy bűnös asszonyt, egy lesüllyedt lányt egy megfontolatlan uralkodót és egy nemes vértanút. A 20. vers ékesszólóan beszél arról, mi volt Heródes személyes véleménye erről a hatalmas prófétáról. Itt volt egy ember, aki bűntudatra ébredt János életén és igehirdetésén keresztül. Mégis egy lelkiismeretlen asszony eszközévé lett.
A 30-32. vers tanulsága az, hogy szükség van időnként arra, hogy külön legyünk az Úrral nyugodt függőségben tőle. Lehet annyira sürgölődni az Úr szolgálatában, hogy nincs idő az Ő hangjának meghallására. Mennyire szükségünk van a félreeső hely nyugalmára Ővele. Őrizkedjünk az elfoglalt élet terméketlenségétől!