Skip to main content

03.03 Bevezetés Lukács evangéliumához

OLVASNIVALÓ: 
Lukács

LUKÁCS evangéliuma az Úr ember voltát hangsúlyozza, Akinek áldott küldetése az volt, „hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett", 19,10. Mindenütt azzal találkozunk. Aki az isteni szeretetet kedves beszédekkel, 4,22 fejezte ki, és dicsőséges dolgokról szólt, 13,17. Az elbukott ember iránti szánakozó szíve egyaránt megnyilvánul szavaiban és cselekedeteiben. Ki az, aki megvilágosodott elmével és Isten szelleme által ihletett gondolkodásmóddal ne látná meg az olyan példabeszédek mélyebb jelentését, mint amilyen a tékozló fiú és az irgalmas samaritánus története? Jézus különleges munkája a megkeresés és megtartás, és erről olvasunk Lukács evangéliumában. Lukács, mint olyan valaki, aki nagyon sokat volt együtt Pállal, és akire Pál úgy hivatkozott, hogy „ama szeretett orvos" (Kol 4,14), gyönyörű részleteket ad meg, különösen, amikor a csodákról és az irgalmas cselekedetekről jegyez fel valamit, pl. Lk 7,12. Elbeszélésében végig úgy láthatjuk az Úr Jézust, mint aki élettel és szavakkal olyan kifejezésekben beszél hozzánk, amelyeket képesek vagyunk megérteni, és Istent, amennyire csak lehet, közel hozza hozzánk. A Mindenható Munkás önmagát mutatja be, és Lukács ezt a bemutatást úgy állítja elénk, mint aki pontosan utánajárt minden dolognak, elejétől kezdve (1,3). Mások is kezdték már megírni azokat a dolgokat, amelyek „minálunk beteljesedtek", és Lukács magára vállalta, hogy pontos rendben beszámoljon róla, mivel szorgalmasan a végére járt. A „szeretett orvos" nem akarta, hogy ezek az események szájhagyomány formájában maradjanak fenn, hanem elhatározta, hogy maradandó és változtathatatlan rendbe rakja azokat, hogy Theofilus nagyobb bizonyosságot szerezhessen róluk.

Mi ugyanígy jól tesszük, ha szorgalmasan végére járunk azoknak a dolgoknak (1,3). Amennyire képesek vagyunk megállapítani, Lukács az egyetlen pogány író a Bibliában. Beszámolóját egy másik pogánynak, Theofilusnak írja, és érdeklődésünket elmélyítheti annak felfedezése, hogy a „boldogító dolgok" felénk, pogányok felé irányulnak, mert Izráel hátat fordított azoknak.