Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Lukács 15,1-32

SZOROS KAPCSOLAT van a 14. fejezet vége és a 15. fejezet eleje között. Az Úr sóról beszélt, amely elveszítette az ízét, és ennek következtében használhatatlanná vált, és arra ösztönözte hallgatóit, hogy szenteljenek figyelmet annak, amit mondott. A vámszedők és a bűnösök egyetértettek abban, hogy ez a leírás illik rájuk, és közeledtek hozzá, hogy hallgassák. Ez panaszt váltott ki a farizeusokból és az írástudókból, akik nem tudták megérteni, hogyan foglalkozhat az Úr ilyen emberekkel. Nem értették, hogy Isten örök célja volt, hogy megkeresse és megtartsa a bűnösöket. Az Úr, hogy ezt megmagyarázza, elmondta ezt a páratlan példázatot (4-32.); ez valójában csak egy, három szakaszban. Úgy látszik, az volt a szándéka, hogy bemutassa, az egész Szentháromság nagyon érdeklődik az elveszettek iránt, és törődik velük. Ő, a Fiú látható az első szakaszban (3-7. v.) mint a jó Pásztor, aki kimegy, hogy megtalálja az elveszett juhot. A második szakaszban a Szent Szellem van lefestve (3-10. v.), amikor egy asszonyt látunk, aki gyertyával keresi az elveszett drahmáját. Az utolsó szakaszban az Atya látható, aki örömmel fogadja otthon az elveszett fiút (11-32). Mindegyik szakasz hangsúlyozza azt az örömöt, amely annak megtalálásából származik, ami elveszett volt.

A Fiú lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik (Ézs 53,11). Bizony, amikor később az Úr Jézus a keresztről belépett a mennybe, és magával vitt egy juhot, akit megszabadított a halál karmai közül, magához hívhatta a mennyei seregeket és elmondhatta: „Örvendezzetek énvelem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett volt." Az asszony örvendezik, megtalálva az elveszett pénzt (egy halott dolgot), és a Szent Szellem örül, amikor halott lelkeket életre elevenít. Az Atya látja, hogy az elveszett fiú visszakerült a családi körbe, és halljuk szavait: „együnk és vigadjunk". A példázat bemutatja, hogy Isten veszteségnek érzi, amikor az emberek távol vannak tőle. A pásztor elvesztette a juhát, az asszony elveszítette a drahmáját, az apa elveszítette a fiát. A veszteségnek ez az érzése vitte Isten Fiát a pusztaságba, hogy „megkeresse és megtartsa, ami elveszett".

„Az angyalok visszhangozták a trón körül,
Örvendezzetek! Az Úr visszahozza az övéit!"