Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Lukács 16,1-31

  A HAMIS sáfár példázata értelmezési problémákat okoz, főleg azért, mert nem értjük teljesen azokat a tranzakciókat, amelyeket a sáfár azért végzett, hogy a jövőjét biztosítsa. Sáfári munkája nem volt kielégítő, és elbocsátás várt rá borús kilátásokkal. A történetben említett változtatások célja az volt, hogy kedvező bánásmódot érjen el a maga számára később azoknál, akiknek ily módon kedvezett. Lehet, hogy a változtatások önmagukban nem voltak tisztességtelenek, hanem csupán helyreigazítást jelentettek, levonást olyan összegekből, amelyek előzőleg kétségesek voltak. Az úr dicsérte a hamis sáfár bölcsességét ebben a dologban, természetesen nem valamilyen hűtlenségért, amelyben bűnös lehetett. Az Úr az ember tevékenységére mutat rá, és valójában ezt mondja: „Nézzétek, ez az ember, egy anyagias gondolkodású valaki a válság idején okosan cselekedett, és így cselekedve bizonyos fokú biztonságra tett szert az elbocsátását követő időre. Ha „e világnak a fiai" bölcsen járnak el az anyagi dolgok kezelésében, mennyivel inkább így kell „a világosság fiainak". A megállapított elv a következő: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az." Természetesen, az embernek Istennek kell odaszánnia magát, nem az anyagi dolgoknak, azokat pedig az odaszánás világosságában kell kezelnie (13. v.).

A 19-31. versben egy másik embert látunk, aki a hűtlen sáfárságban vétkes. Ő az Istentől kapott gazdagságot egyedül önmagára pazarolja. Nem tudunk elképzelni nagyobb ellentétet, mint ami a két kifejezés között van: „mindennap dúsan vigadozva" (19. v.) és: „kívánt megelégedni a morzsalékokkal" (21. v.). A gazdag embert mégsem vádolták gonoszsággal. Változik a jelenet. A gazdag ember meghal, pompás a temetése, de a pokolban gyötrődik. Lázár is meghal. Nem olvasunk a temetésről, de ő az áldás helyén, a paradicsomban van. Vegyük figyelembe a súlyos igazságot, hogy eljön egy pillanat, amikor a sors véglegessé és változtathatatlanná válik. Amint hallgatjuk a beszélgetést a gazdag ember és Ábrahám között, felfedezzük, hogy ha a gazdag ember figyelmet szentelt volna Mózes és a próféták tanításaira, nem került volna a gyötrelem helyére. Önmagának élt. Ebben benne rejlik az is, hogy noha Lázár világi javakban szegény volt gazdag volt hitben.