Skip to main content

04.26 Az igazi szőlőtő

OLVASNIVALÓ: 
János 15,1-27

KRISZTUS az igazi szőlőtő, ellentétben Izráellel, amely elmulasztott gyümölcsöt hozni Isten számára (Ézs 5,2; Zsolt 80,9). A tanítványok a szőlővesszők (Jn 15,4), most tehát azt képviselik, amit a nemzet elmulasztott. A természetes szőlőtő egy célért van, éspedig hogy gyümölcsöt teremjen. Semmi másra nem jó; még faszeget sem lehet csinálni a fájából, amire valamilyen dolgokat akaszthatnának (Ez 15,3). A tanítványok arra vannak kiválasztva (Jn 15,16), hogy ezt a célt megvalósítsák. A gyümölcstelen szőlővesszőkről a 2. versben azt mondja, hogy „énbennem"; számba veszi tehát a gyümölcstelen keresztyén ember lehetőségét. A szőlősgazda, akit világosan az Atyaként azonosít (1. v.), az ilyen vesszőt eltávolítja. E cselekedet arra a szívhez szóló leckére tanít bennünket, hogy jobb lenne, ha a gyümölcstelen keresztyének, akik nem vágynak arra, hogy teljesítsék azt a feladatot, amelyért kiválasztották őket, nem maradnának itt.

A növekvő gyümölcstermés két dolgot eredményez: nemesítést, vagyis megtisztítást (2. v.), valamint „benne maradást" (4. v.). Az elsőért a szőlősgazda felelős; a másodikért maga a hívő. A „több gyümölcsöt" a 2. versben a szakképzett metszés eredményezi, amely a szerető Atya által alkalmazott tökéletesen bölcs fenyítés (Zsid 12,9-11). A gyümölcs, amelyet az Atya keres, és amely által megdicsőül (Jn 15,8), Krisztusnak, a szőlőtőnek a visszatükrözése a szőlővesszőkben (Gal 2,20; 5,22-23). Az őbenne maradás azt jelenti, hogy lehetővé tesszük számára, hogy bennünk maradjon. Ebben az összefüggésben kell megfigyelni az „én" személyes névmás különböző ismétlődő formáit; „az én beszédeim" (Jn 15,7); „nékem tanítványaim" (8. v.); „az én szeretetemben" (9. v.); „az én parancsolataimat" (10. v.); „az én örömem" (11. v.); „az én barátaim" (14. v); „az én nevemben" (16. v.). A gyümölcstermés mértékét az határozza meg, mennyire engedi a hívő, hogy Krisztus benne lakozzék.

Minthogy nem a világból valók (Jn 15,19), ki lesznek téve a világ gyűlöletének. Ez az egymás iránti szeretetet még szükségesebbé teszi (12., 17. v.). A világ csak azt szereti önző szeretettel, ami belőle való; nekik megszentelt szeretetet kell mutatniuk, az Úr példáját követve (12-13. v.). Üldözés irányul majd a név ellen, amelyet viselnek, annak megsemmisítésére törekedve (21. v.; Jak 2,7; 1Pt 4,14). A világ magatartása tudatlanságból ered majd, amire nincs mentség (Jn 15,22-25). Nekik minden ellenállás közepette bizonyságot kell tenniük Krisztusról, ahogyan a Szent Szellem segíti őket (26-27. v.).

Ezék 15. 2 Embernek fia! Mire való a szőlőtőke fája minden más fa között, a venyige, mely az erdő fái között van? 3 Használják-e a fáját, hogy valamit csináljanak belőle? Használják-e cöveknek, hogy mindenféle edényt akasszanak rá?
Jn 15. 16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Gal 2. 20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
Gal 5. 22 De a Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, 23 szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény.
Jn 15. 19 Ha e világból valók volnátok, a világ szeretne titeket, mint az övéit, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én kiválasztottalak titeket magamnak e világból, azért gyűlöl titeket a világ.
Jn 15. 12 Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. 13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.
Jn 15. 21 De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.
Jak 2. 7 Nemde ők káromolják azt a szép nevet, amelyről neveztettek?
1Pt 4. 14 Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket, mert megnyugszik rajtatok az Istennek és a dicsőségnek Lelke.
Jn 15. 22 Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna velük, nem volna bűnük, most azonban nincs mentség bűneikre. 23 Aki engem gyűlöl, az én Atyámat is gyűlöli. 24 Ha nem tettem volna közöttük azokat a cselekedeteket, amelyeket senki más nem tett, nem volna bűnük, most azonban láttak, és mégis meggyűlöltek engem is, és az én Atyámat is, 25 hogy beteljesedjék a mondás, amely megíratott törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
Jn 15. 26 Amikor pedig eljön majd a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd bizonyságot tesz rólam. 27 De ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem voltatok.