MI SZOLGÁLJA a gyülekezet jólétét? Igeszakaszunk segíthet ebben, mert annak szellemi lényege benne van Lukács egyik összefoglaló versében (31. v.); recept a gyülekezeti növekedéshez, amely még mindig működik.
Azokat a korai helyi gyülekezeteket mindenekelőtt „békesség" jellemezte (31. v.), nem feltétlenül azért, mert nem volt üldözés, hanem mert megtanulták, hogy megnyugodjanak az élő Istenben. Ezt tanulás követi, mert az egészséges tanítás bármilyen gyülekezetnek nélkülözhetetlen jellemzője, amely tiszteli az igazságot. Továbbá ismeretesek voltak arról, hogy „az Úrnak félelmében" jártak; a felszínes „döntések" napjaiban szükségünk van Istenünk nagyságának mélyebb értékelésére. Tapasztalták a Szent Szellem vigasztalását vagy tanácsolását. Aki egyedül irányíthatja a szenteket az imádatban és az Úr Jézusról való bizonyságtételben. Végül - mintegy ennek következményeképpen - sokasodtak. Lehet-e kétség afelől, hogy ha Isten munkáját Isten módszereivel végzik, akkor az valóságos és maradandó áldással jár majd? A sekélyes keresztyénség vonzhat a gyülekezetbe tömegeket, de nem tudja megváltoztatni az életeket. Természetesen, ha ezeknek a dolgoknak igazaknak kell lenniük saját helyi gyülekezetemre, akkor először is igaznak kell lennie rám is! Lukács elmondja, minek kell lennie minden hívő embernek: „tanítványnak" (Apcsel 9:25-26.36.38. v.), „atyafinak (testvérnek)" (30. v.) és „szentnek" (32. v.). Az első cím jelenti a fegyelmezett életet, mert a tanítványnak a Mester állandó és engedelmes követőjének kell lennie (Jn 8,31). A „testvér" szó a hívők egymás iránti odaadását fejezi ki, mint akik egyetlen isteni családnak a tagjai (ApCsel 9,17). Ezt láthatjuk a jeruzsálemi gyülekezet magatartásában Pál iránt (29-30. v.). A harmadik cím megkülönböztető jellegre utal: a „szent" Isten számára van elkülönítve, és ki van jelölve, mint aki különbözik a világtól. De ez nem minden.
Három hívő ember például szolgál azon az úton, amelyen minden keresztyénnek munkát kell végeznie saját gyülekezetében. Barnabás méltóképpen él nevéhez, amely azt jelenti, hogy „vigasztalás fia" (4,36), támogatva Pált abban a vágyában, hogy csatlakozzon a tanítványokhoz (27. v.). Dorkás „gazdag volt jó cselekedetekben" (36.39. v.), megindító példájaként az olyan szolgálatnak, amely az istenfélő nőhöz illik. Simon megnyitja otthonát Péter apostolnak (43. v.), és ezzel bemutatja a keresztyén vendégszeretet értékét. Ha jól kivesszük részünket a munkából abban a gyülekezetben, ahova Isten helyezett bennünket, azt bizonyosan áldás fogja követni.