Skip to main content

05.20 Pál evangelizáló módszere

OLVASNIVALÓ: 
ApCsel 14,1-28

PÁLLAL EGYÜTT utazva megláthatjuk szolgálatának néhány jellegzetességét. A fejezet három szakasza: Ikónium (1-6. v.), Listra (7-20), valamint a visszatérés Antiókhiába (21-28), mind felhívja a figyelmünket azokra az elvekre, amelyek evangéliumi munkáját uralják. Talán megtanulhatjuk, hogy átvigyük azokat a gyakorlatba személyes és gyülekezeti bizonyságtételünkbe.

Az első az összpontosítás. Pál ahelyett, hogy megkísérelne elérni minden kis települést egy bizonyos területen, a nagyobb városokra összpontosít, azzal a céllal, hogy igazi tanítványokat nyerjen, akik viszont folytatni fogják a munkát. Az Üdvözítő maga három évet töltött azzal, hogy férfiaknak egy kis csoportját tanítsa, akik ennek a mélyen ható kiképzésnek az eredményeként kiforgatták sarkaiból a világot. Sohase feledjük el, hogy a nagy megbízatás magában foglalja az új hívők bemerítését és rendszeres tanítását (Mt 28,18-20), hogy ők is „emberhalászokká" váljanak. Ezzel kapcsolatos a megerősítés elve. Pál ugyanazon az úton tér haza, hogy erősítse a hívőket, kijelölve azokat, akik már mutatják a vezetés adományát, és a megtartó Istennek ajánlva őket (ApCsel 14,23). Mutatunk-e tevékeny és folyamatos gondoskodást az újonnan megtértek felé?

Pál és Barnabás rendszerint a zsinagógában kezd prédikálni (13,5.14; 14,1). Pál életének háttere egyrészt mély szeretetet adott neki nemzete iránt, valamint képességet arra, hogy szólni tudjon hozzájuk (Róm 10,1), és boldog volt, ha kihasználhatta a meglevő hallgatóság előnyét. Ez a józan ész működése. A buzgó tanú odamegy, ahol az emberek vannak, és különös felelősséget érez meg nem tért rokonai iránt. Pálnak a zsidók iránti vonzalma ellenállással találkozik (1-4. v.), és ez bátorsághoz, mint utolsó alapelvhez vezet. Fenyegetések, megtámadások és megkövezések (2.5.19. v.) ellenére folytatják a munkát. A 2. és 3. vers közti ellentét rávilágít az üldözéssel kapcsolatos meghökkentő reakciójukra: „Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban" (3. v.). Túl gyakran elbátortalanodunk és elhallgatunk a legcsekélyebb kellemetlenség hatására is. Nem így Pál és Barnabás! A titok természetesen abban van, hogy Isten jelenlétét élvezték. Így, amikor Antiókhiában tájékoztatást adnak, minden érdemet és dicsőséget Őneki tulajdonítanak. Aki olyan kegyelmesen munkálkodott „ővelük" (27. v.; Mk 16,20).