Skip to main content

07.08 Rendetlenség a szentek összejövetelében

OLVASNIVALÓ: 
1Korintus 11,17-34

KEZDŐ VERSÜNK arra tanít bennünket, hogy tegnapi olvasmányunk témája részben rendetlenséget okozott a gyülekezetben. Volt egy másik ok is. A megosztottság és a szakadás nyilvánvaló volt közöttük, és ez így volt akkor is, amikor összejöttek, hogy megemlékezzenek az Úrról. Azokban a napokban az összejövetel „szeretetvendégséggel" kezdődött, de ez ivászatba és lakoma-orgiába csapott át, amikor a gazdagok dőzsöltek, a szegények pedig éhesek maradtak, és feszélyezve érezték magukat (21-22. v.). Ez a megemlékezés szent ünnepének megszentségtelenítése volt, amelynek pedig a megünneplésére jöttek egybe (20. v.). Ezért Pál, hogy írásában az ilyen rendetlenségeket helyreigazítsa, arra törekszik, hogy előmozdítsa a fegyelmezett viselkedést. Arra tanítja a szenteket, hogy miknek kell jellemeznie a megemlékezés ünnepét. Ezek a következők:

Krisztus uralma irányítja. Figyeljük meg mai szakaszunkban az „Úr" hétszeres említését. Mint Úrnak, neki kell uralnia összejövetelünket, így a szakadár tendenciák megzabolázhatóak.

A szenvedésére és halálára való emlékezés vezeti. Amikor Őrá emlékezünk, meg kell feledkeznünk önmagunkról és arról, ami nekünk fontos (24-26. v.).

Egyszerűség ékesíti. Milyen gyönyörűen egyszerű ez az ünnep, ahogyan a 23-25. versben látható, és az ember mennyire tönkretette kiagyalt feldíszítésével és jogosulatlan törvényeskedésével! Szükség van még:

Tiszteletteljes várakozásra, mert ez addig van, amíg Ő „eljön". Mennyire fontos ez a négy dolog, hogy eltávolítsa az önzést a gyülekezeti összejövetelről!

Ezzel a tudattal, a szív és a viselkedés gondos előkészítésével kell utunkat az Urunkról való közösségi megemlékezésre irányítani (27-29. v.). Másképp eljárva kitehetjük magunkat az Úr büntetésének (30. v.). Eredményezhet néha betegséget, sőt még halált is az ennek a fejezetnek való engedetlenség? Amikor összejövünk, hogy megtörjük a kenyeret, nemcsak Urunkról kell tiszteletteljesen megemlékeznünk, hanem tisztelnünk kell Krisztus nagy Testének társ-tagjait is (29.33. v.), mert „mindnyájan az egy kenyérből" vagyunk (10,17). Mennyire szükséges és bölcs dolog, hogy megítéljük magunkat, és ne Ő ítéljen meg bennünket.

Tanulság. Uram, taníts engem arra, hogyan viselkedjem Isten házában! (1Tim 3,15)