Skip to main content

07.13 Amikor a gyülekezet összejön

OLVASNIVALÓ: 
1Korintus 14,26-40

KÉT DOLOGNAK kell jellemeznie összejöveteleinket: 1. Az építésnek: „mindenek épülésre legyenek" (26. v.); és 2. a méltóságnak: „mindenek ékesen és jó renddel legyenek" (40. v.). Így a szentek összejövetele azért van (a), hogy előmozdítsa a közös növekedést, és (b) megőrizze a szellemi rendet. Az ilyen összejöveteleken nyilvánvaló, hogy a nyelv a működésben lévő tényező. Ebből a szempontból Pál azt mondja, hogy a nyelvet ellenőrzés alatt kell tartani (26-33), és korlátok közé kell szorítani (34-36).

(I.) Az ellenőrzés alatt tartott nyelv. A gyülekezeti gyakorlatban nem korlátozódik minden ajándék egyetlen tagra (26. v.); mindenki hozzájárulhat különféle szellemi adottsága szerint. Azokat a régi napokat figyelembe véve, amikor gyakorolták a nyelveken szólást, Pál azt mondja, hogy annak gyakorlását ellenőrizni kell; szükséges a korlátozása. Az összejövetel nem válhat zavarossá, mert mindenkinek „egymás után" kell szolgálnia. Kell lennie magyarázónak, különben a nyelveken szólónak hallgatnia kell (27- 28). A prófétálásnak is ellenőrzés alatt kell lennie (29-31. v.), a témára figyelni kell, és a hallgatóknak meg kell ítélniük. Fontos betartani, hogy „a prófétaszellemek engednek a prófétáknak" (32. v.), és ne feledjük azt sem, hogy Istenünk nem a rendetlenségnek, hanem a békességnek Istene (33. v.). Én hogyan veszek részt, amikor jelen vagyok? Mindig elcsendesedek Isten előtt? A 26. vers nem jogosít fel arra, hogy elmondjam az első dolgot, ami eszembe jut, hanem szükség van lelki felkészülésre.

(II.) A korlátok közé szorított nyelv. Ez a női tagokra vonatkozik. Mit jelent az, hogy „hallgassanak"? Értelmezze ezt az előző szakasz. Amikor valakinek, aki nyelveken szól, hallgatnia kell, ez nyilván azt jelenti, hogy visszatartja magát a szolgálatától (28. v.). Ezért az, hogy hallgasson (ugyanaz a görög szó), nem azt jelenti itt, hogy le kell állnia az egymás közötti beszélgetéssel, hanem hogy nem végez semmilyen nyilvános szolgálatot. Helyzete az alávetettség, ahogyan a törvény is mondja. Ez tehát nem páli újítás. A nőtestvérek számára a gyülekezeti összejövetelben való közreműködés lázadás (34) és éktelen (35). Leleplezi-e Pál az ezekben a dolgokban való ellenkezést? Tőlük származott-e az Isten beszéde, vagy csak hozzájuk jutott-e el? (36. v.). Az igaz szellemiség úgy ismeri el Pál szavait, mint amelyek az Úréi.

Én személy szerint hogyan reagálok erre a fejezetre?