A GYÜLEKEZETI felügyelet dolgát követően a 3. fejezet záró része a gyülekezetben való magatartással foglalkozik. „Ezeket írom néked,... hogy tudd meg, mimódon kell forgolódni az Isten házában" (14-15. v.). Ez a mondat magában foglal minden keresztyént, és nem korlátozódik Timóteusra, sem pedig a felvigyázókra és diakónusokra, valamint azok feleségeire. Az a tudat, hogy Isten házában vagyunk, végezze el bennünk, hogy kellő tisztelettel viselkedjünk, mivel az élő Isten Gyülekezete ellentéte a holt bálványok házának. Ez „az igazságnak oszlopa és erőssége (alapja)" (15. v.).
Mindig Isten gondolata volt, hogy legyen lakóhelye a földön az emberek között. Az első ember, aki hit által elfogadta ezt a bámulatos elképzelést, Jákób ősatya volt. Amikor felállította a követ, amely párnáját képezte, hogy emlékoszlop legyen, a helyet elnevezte „Bételnek", „az Isten házának".
A Gyülekezet itt az 1Tim 3-ban úgy van bemutatva, mint monumentális oszlop, amelyre az igazság van felírva és bemutatva a világ számára, mert ma a Gyülekezet Isten hiteles tanúja a hitetlen világban. Ezenkívül a Gyülekezet a maga testületi életében úgy tekinthető, mint alapozás, vagyis az igazság alapja, amely fenntartja az igazságot.
A 16. vers „az istenfélelem titkáról" vagy „a kegyesség titkáról" beszél. A kegyesség titka, a Krisztusra vonatkozó igazság most teljesen feltárult. Ő mindannak a megtestesítése, ami kielégíti Isten szívének vágyait.
Ma fontos célja a Gyülekezetnek, hogy felmutassa Krisztus igazságát. Mennyire teljesítik a helyi gyülekezetek ezt a feladatot közvetlen környezetükben? Mi magunk egyénileg kivesszük-e részünket annak a gyülekezetnek az „oszlop" és „alap" tevékenységében, amelyhez tartozunk?
Á fejezet tömör összefoglalással végződik, amely három ellentétes megállapításban fejezi ki Krisztus földi életét, testté lételétől mennybemeneteléig. Ez tömör összefoglalás az Istenségről, Aki ember formájában jelent meg. Ez a hat rövid megállapítás elegendő tápot ad majd a gondolkodásra a nap hátra lévő részére, ahogy az alkalom megengedi!