Skip to main content

11.29 A helyi gyülekezet köre

OLVASNIVALÓ: 
3János 1-14

A HARMADIK levél kiegészíti a másodikat, mint egy nyitott könyv két oldala, megadva a tantétel utáni gyakorlati részt. A presbiter folytatja pásztori munkáját, dicsérve a szellemi életerőt, és gondolva a fizikai gyengeségre. A második levélben a gonosz kívül volt, arra törekedve, hogy bejusson azokon keresztül, akik nem a Krisztus tanítását tartották. Ebben a levélben a gonosz belül van a gyülekezeten, kivetve azokat, akik az Ő nevéért jelennek meg.

Gájusz dicséretéből leckét kapunk a vendégszeretetről az otthonban és a gyülekezetben. Nemcsak befogadta ezeket a testvéreket és az idegeneket az otthonába, hanem gondoskodott róluk, és Istenhez méltóan bocsátotta őket útjukra. A jelenről kell gondoskodni, de nem szabad elfelejteni a jövőt sem. Amikor tovább mentek más gyülekezetekbe, teljesen az Úrtól függve, elvitték Gájusz kedvességének jó hírét. Ez adjon nekünk vágyat, hogy kövessük őt.

A Teremtő minden embernek egyéni személyiséget adott, ami most olyan (hús)testben jelenik meg, amely bűnnel szennyezett. Némely személyiség nagyon erős, ahogyan Diotrefesz mutatja. Krisztus helyére vágyott a gyülekezetben - az első helyre. Ez a presbiternek nagy szomorúságot okozott. János talán arra a napra gondolt, amikor megtiltotta valakinek, hogy az Úr nevében démonokat űzzön ki, majd hallotta az Ő feddését: „Ne tiltsátok el: mert aki nincs ellenünk, mellettünk van" (Lk 9,50). Ez mutatja, milyen súlyos dolog azok akadályozása be nem fogadással, akik őszintén törekednek arra, hogy ugyanazt az Urat szolgálják.

Diotrefesz ezenkívül tagadta János pozícióját, mint presbiterét, és nem akarta őt elfogadni - noha ő apostol volt - sem azokat, akik vele együtt az igazságban jártak. Gonosz dolgokat beszélt róluk a gyülekezetben. De nemcsak erről volt szó: kizárta azokat, akik befogadták őket. Milyen hasznos figyelmeztetés ez Isten minden vezetőjének a gyülekezetekben, valamint minden egyes hívő embernek! Elmélkedjünk Krisztus tanításáról, hogy elkerüljük a (hús)test erőlködéseit, amelyek az ember esze után mennek, bármilyen jónak tűnjenek is ezek az erőfeszítések.

Pál apostol a filippi hívőknek a lelkére köti: „Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is" (2,4-5). Ő alakítsa ki bennünk önzetlen gondolkodásmódját.