„Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást." 1János 4,11
A szeretetet nem szabad úgy elképzelnünk, mint valami ellenőrizhetetlen és kiszámíthatatlan érzést. Isten parancsolja nekünk, hogy szeressünk, és ez teljesen lehetetlen volna, ha a szeretet valami nehezen megfogható alkalmi hangulat lenne, amely jön és megy, mint pl. egy meghűlés. A szeretet kiterjed érzelmeinkre is, de sokkal inkább az akarat dolga, mint az érzéseké.
Attól az elképzeléstől is őrizkednünk kell, hogy a szeretet a légvárak világához tartozik, és nincs sok köze a mindennapok küzdelmeihez. Minden rózsaillatú, holdfényes óra után a portörlő és az elmosandó edény hetei következnek.
Más szavakkal: a szeretet igencsak gyakorlati! Ha pl. az asztalnál körbekínálnak egy tál banánt, amelyek közül az egyiken fekete foltok vannak, akkor a szeretet azt választja. A szeretet kimossa a mosdót és a fürdőkádat használat után. A szeretet eloltja a villanyt, ha már nincs rá szüksége. Fölszedi az eldobott papírzsebkendőt, és nem lép át rajta közönyösen. A kölcsönkért autót feltölti olajjal és benzinnel, mielőtt visszaadja. A szeretet kiüríti a szeméttárolót anélkül, hogy erre kérni kellene. Nem várat meg senkit. Először másokat szolgál ki, csak azután önmagát. Fölveszi a nyűgös csecsemőt és kiviszi, hogy ne zavarja a gyülekezetet. A szeretet hangosan beszél, hogy a nagyothallók is meghallják. És a szeretet dolgozik, hogy legyen mit adnia másoknak.
A szeretetköpeny szegélye
beleér egészen a porba,
utak, utcák szemetét érinti,
s ha rátapad, türelemmel hordja...
Nem siet föl pihenni a hegyre,
amíg völgyön át vezet az út,
nem önmagának keres nyugalmat,
azt segíti, aki csődbe jut!