„Mit tartozik rád? Te kövess engem!" János 21,22
Csak az imént mondta az Úr Jézus Péternek, hogy magas kort fog elérni, és a végén mártírhalált hal. Péter azonnal Jánosra tekintett, és megkérdezte, hogy János talán kivételezett bánásmódban részesül? Az Úr válasza ez: „Mit tartozik ez rád? Te kövess engem!"
Péter magatartására emlékeztet Dag Hammarskjöld: „Mindenek ellenére keserűség van benned, hogy mások élvezik azt, amit tőled megtagad az élet, és ez a keserűség újra meg újra fellángol benned. Legjobb esetben talán elcsitul életed néhány napsugaras napján. De azért ott van, még ezen a kimondhatatlanul nyomorúságos szinten, a halál valóságos keserűségének kifejezése - neked pedig fáj, hogy mások tovább élhetnek."
Ha szívünkre vennénk az Úr szavait, akkor nem egy probléma simán megoldódnék Isten népe között.
Könnyű elkeserednünk, ha látjuk, hogy másoknak jobban megy a dolguk, mint nekünk. Az Úr megengedi, hogy új házuk legyen, új kocsit vásároljanak.
Mások, akik - szerintünk - kevésbé élnek odaadó életet, a legjobb egészségnek örvendenek, míg mi két-három betegséggel is küszködünk.
A szomszéd család gyermekei jó külsejűek, kiválóak a tanulásban és sportban egyaránt. A mieink viszont középszerűek.
Látjuk, hogy mások olyan dolgokat tehetnek meg, amelyek megtételére nekünk nincs szabadságunk. Még ha ezek a dolgok nem bűnösök is önmagukban, akkor is keserűek vagyunk mások szabadsága miatt.
És ami még ennél is szomorúbb: bizonyos hivatásbeli féltékenység létezik még az Úr ügyében munkálkodók között is. Az egyik prédikátor megsértődik, mert a másik népszerűbb, közismertebb és több barátja van. Egy másik amiatt van megbántva, hogy testvére olyan módszereket alkalmaz, amelyekkel ő nem ért egyet
S mindezeket a méltatlan magatartásokat határozottan és erőteljesen elítéli az Úr: „Mit tartozik rád? Te kövess engem!" Valóban nem tartozik ránk, hogyan bánik az Úr más hívőkkel. A mi felelősségünk az, hogy kövessük Őt az úton, amelyet számunkra kijelöl - akármilyen legyen is az.