Skip to main content

10.22 Add tovább!

"Józsué, Nun fia pedig megtelt bölcs szellemmel, mert Mózes reá helyezte kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek." 5Mózes 34,9

Ebből az Igéből az egyik legfontosabb tanulni való az, hogy Mózes már előre kijelölte Józsuét utódjául, mert tudta, hogy az ő szolgálatának hamarosan vége szakad. Ezzel Mózes jó példát adott mindazoknak, akik olyan helyen állnak, ahol szellemileg vezetőknek kell lenniük. Egyesek talán azt gondolják, hogy ez magától értetődő, sajnos azonban az a helyzet, hogy sokan elmulasztják azt, hogy maguk helyett utódot tanítsanak be, és a munkájukat fokozatosan annak adják át. Valamilyen természetes ellenállás ez azzal szemben, hogy mindnyájan pótolhatóak vagyunk!

Olykor probléma ez egy gyülekezeti elöljáró számára. Talán már hosszú évek óta hűségesen szolgál, de közeleg a nap, amikor már nem tud tovább gondot viselni a nyájra. És mégis nehezére esik egy fiatalabbat fölkészíteni arra, hogy egyszer majd átvegye az ő helyét. Vagy a fiatalok tapasztalatlanságát összehasonlítja saját érett voltával, és arra a következtetésre jut, hogy mindnyájan alkalmatlanok. De elfelejti, hogy egykor ő maga is tapasztalatlan volt.

Ugyanilyen nehézségek támadhatnak a missziói mezőkön is. A misszionárius jól tudja, hogy ki kellene képeznie bennszülötteket is arra, hogy vezetők legyenek. De megmagyarázza magának, hogy azok nem tudják olyan jól csinálni, mint ő. És oly sokszor hibáznak... És majd nem jön el annyi ember az összejövetelekre, ha nem ő tartja azt. És egyáltalán, fogalmuk sincs arról, hogyan kell vezetni. Nos, mindezekre az érvekre csak az lehet a válasz, hogy az ilyen misszionáriusnak meg kell tanulnia: ő sem nélkülözhetetlen! Föltétlenül ki kell képeznie bennszülötteket arra, hogy lépésről lépésre átadja nekik a szolgálatát, amíg ő maga teljesen visszavonulhat a munkaterületről. Mindig talál máshol még meg nem munkált szántóföldet. Ezért ő maga nem marad szükségszerűen munka nélkül.

Amikor Józsué Mózes helyébe lépett, az átmenet egészen sima volt. Izráelben nem támadt légüres tér, nem volt „üresjárat" a vezetés terén. Isten ügye nem szenvedett kárt. Ennek mindig így kellene lennie!

Isten minden szolgájának örülnie kellene, ha találnak fiatalabbakat, akik vezetők lehetnek. És a maguk számára kiváltságnak kellene tartaniuk, hogy a fiatalokkal megosszák tudásukat és tapasztalataikat, azután pedig átadják a munkát nekik, még mielőtt saját haláluk kényszerítené erre őket. Ugyanolyan önzetlen magatartást kellene tanúsítaniuk, mint Mózesnek, aki egy másik alkalommal így szólt: „Bárcsak az Úr egész népe próféta volna" (4Móz 11,29).