Skip to main content

10.25 Hű barátunk

„Van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél." Példabeszédek 18,24b

Az Úr Jézus barátsága olyan téma, amely meleg visszhangra talál mindenütt Isten gyermekei között. Amikor a földön élt, kinevették mint a „vámszedők és bűnösök barátját" (Mt 11,19), a keresztyének azonban vállalták ezt a gúnynevet, és megtisztelő címmé változtatták.

Mielőtt Urunk a keresztre ment volna, tanítványait „barátai"-nak nevezte. Azt mondta: „Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek" (Jn 15,14-15).

Egyik legkedvesebb énekünk is így szól: „Ó, mily hű barátunk Jézus."

Miért kelt bennünk az Úr Jézus felkínált barátsága oly sajátos visszhangot? Talán elsősorban azért, mert sok ember magányos. Lehet, hogy sokan veszik körül, de azok nem barátai. Sokszor ez a helyzet sok idős embernél, akik túlélték legtöbb barátjukat.

A magány pedig borzalmas. Károsan hat az ember szellemi, lelki és testi egészségére is. Felőrli ellenálló erejét, megfosztja az életkedvtől. Gyakran közönyössé, sőt kétségbeesetté teszi az embert, úgyhogy végül kész belemenni valamilyen bűnbe, vagy értelmetlen kalandba. Az ilyen emberek számára az Úr Jézus barátsága olyan, mint a gyógyító balzsam.

A másik oka annak, hogy az Úr Jézus barátságát oly nagyra értékeljük, az a tény, hogy Ő sohasem hagy cserben bennünket. Földi barátainkban gyakran csalódunk, vagy lassan eltűnnek az életünkből, Ő azonban hűségesnek és állhatatosnak bizonyul.

Ha barátaim mind el is hagynának,
s gyűlöletté válnék szeretetük,
Uram, Te akkor is mellettem maradsz,
a Tieidnek Te vagy mindenük!

Az Úr Jézus az a Barát, aki közelebb áll hozzánk, mint vér szerinti testvérünk. Olyan barát, aki mindenkor szeret (Péld 17,17).

Az a tény, hogy az Úr test szerint nincs jelen közöttünk, nem jelent akadályt barátsága megnyilvánításán. Igéje által szól hozzánk, mi pedig imádságban beszélünk Ővele. Egész gyakorlati módon mellettünk van, mint olyan barát, akire szükségünk van. És így hallgatja meg imádságunkat is:

Uram, Jézus nyisd meg a szemem,
engedd jobban látnom,
hogy Te vagy nekem a Valóság
ezen a világon!
Te mindenütt jelenvaló,
hadd nézzelek hittel Téged
mindenkinél jobban!
Te légy hozzám legközelebb,
számomra a legkedvesebb,
szívem Érted dobban!