Skip to main content

11.15 Előre és felfelé

"Ami mögöttem van, azt elfelejtve..." Filippi 3,14

Amikor ezeket a szavakat olvassuk, általában azt gondoljuk, hogy Pál itt korábbi bűneiről beszél. Tudta, hogy ezek a bűnök immár meg vannak bocsátva. Isten a háta mögé vetette őket, és soha többé meg nem emlékezik róluk. Ezért határozta el Pál is, hogy elfelejti őket, és annak, ami előtte van, nekifeszülve fut „egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért" (Fil 3,14).

Pál azonban ebben a fejezetben tulajdonképpen nem a bűneiről beszél. Inkább azokra a dolgokra gondol, amelyekkel tulajdonképpen dicsekedhetne: származására, vallásos buzgóságára, becsületességére. Most azonban mindezek a dolgok már semmit sem jelentenek számára. Szilárdan elhatározza, hogy mindezt elfelejti.

John Sungra, a hűséges kínai evangélistára kell gondolnom, aki az USA-ban tanult. Amikor hazafelé útban volt Kína felé, sajátos dolog történt. „Egy napon, amikor a hajó már útjának vége felé közeledett, John Sung lement a kabinjába, összeszedte valamennyi oklevelét, bizonyítványát, kitüntetését, klubjelvényét és a tengerbe dobta őket, kivéve a doktori diplomáját, amellyel meg akarta örvendeztetni apját. Később erről csak annyit mondott: »Az efféle dolgok értelmetlenek. Számomra nem jelentenek semmit.«

»Nagy lemondásokra van szükség a nagy keresztyén pályafutásokhoz.« - írta dr. Denney, és eközben lehet, hogy dr. Sungra gondolt. Dr. Sung pályafutásának valószínűleg az a titka, hogy eljött egy nap, amikor tudatosan lemondott mindarról, amit ez a világ oly nagy becsben tart."

Uram, itt vagyok Előtted,
magam Neked szentelem:
használj föl, amire akarsz,
eszközödként bánj velem!
Bár nincs bennem semmi érték,
csak az, amit adsz nekem,
add, hogy a szemeddel nézzek
s értékeljek szüntelen:
amit Te nem veszel észre, én se bánjam,
de amit Te értékelsz, azt nagynak lássam!

Az emberektől nyert kitüntetések mulandó, üres dolgok. Egy ideig talán nagyon kívánjuk őket, de azután már csak porosodnak. A kereszt az egyetlen, amivel dicsekedhetünk. Ne legyen más becsvágyunk, mint hogy Jézus Krisztusnak kedvesek legyünk, Aki értünk meghalt és feltámadott. Egyedüli célunk legyen, hogy Ő azt mondja nekünk: "Jól van!", és hogy magatartásunkkal elnyerjük Isten tetszését. Legyünk készek mindenről lemondani, hogy ezt elnyerhessük!