Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész! (2Kir 2,9)
Elizeus elkezdi szolgálatát, és Isten edzi a hitét. Eddig ő csak Illés szolgája volt. A nagy próféta végezte Istentől kapott feladatát. Most azonban neki közvetlenül Istennel van már kapcsolata, tőle kapja az utasítást, tőle kell várnia az erőt és bölcsességet is. Lesz-e hozzá hite?
Illés példájára ő is át akar kelni a Jordán folyón. Isten megmutatja hatalmát, a víz kettéválik. Bele mer lépni így a mederbe? Az ott levő prófétatanítványok nem mernek, csak a partról nézik. Isten szolgájának meg kell tanulnia akár életveszélyesen is rábízni magát hatalmas Urára, ha az ő küldetésében jár.
Illés azt mondta Elizeusnak közvetlenül távozása előtt: kérj, amit akarsz! Ő azt kérte, ami a fenti igénk. Az örökséget mindig úgy osztották el, hogy a legidősebb gyerek kétszer annyit kapott, mint a többi. Elizeus tehát többet kér Isten Lelkéből, mint amennyit egy átlaghívő kaphat. Miért? Mert látja feladata nagyságát, és érzi a maga kicsinységét. És nem magában bízik, hanem egyedül Isten Lelkének erejében. Az ilyen emberek tudnak jól szolgálni Istennek.
Persze Illés is tudja, hogy nem ő adja a lelket, azt csak Istentől lehet kapni, erre figyelmezteti is Elizeust.
Amikor Illés eltűnik előle, ő meggyászolja, de nincs kétségbeesve, a hívő ember józanságával éli át a veszteséget.
És mivel valóban Isten Lelke vezeti már, nem kezdi őt keresni, mint ezek a „tanítványok", akik teljesen maguktól cselekedtek itt sok mindent. Isten szolgája nem önállóan buzgólkodik, hanem mindig Urának engedelmeskedik. Akkor is, ha ezzel egyedül marad.