Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
Isten, ahogyan az 1Móz 41-ben álomban beszélt a fáraóval, most ezt tette Nabukodonozorral is. Isten tud szólni önfejű lelkekhez is azok nyugodt pillanataiban, és ez azt eredményezi, hogy azok összezavarodnak Isten előtti helyzetüket illetően. Nabukodonozor nagy álmában az isteni közlés terjedelme óriási volt; az volt azonban a probléma, hogy nem emlékezett rá. Micsoda bölcsesség Isten részéről, hogy így felkavarta az uralkodó lelkét, és ezáltal előhozta szolgáját, Dánielt, hogy szolgáljon abban a pillanatban!
KRISZTUS ÜGYÉT előmozdítja az evangélium hirdetése (12-18. v.); Krisztus bemutatása a hívő ember életében (19-26. v.); a bizonyságtétel védelme (27-30. v.).
Sineár hírneve már megjelenik a Mózes 1. könyve korai fejezeteiben, azzal együtt, hogy népe elhatározta, hogy nevet szerez magának, 1Móz 1. Ez olyan környék volt, ahol az előrelépés és a fejlődés kiemelkedő fontosságú volt. Amikor Dániel Babilonba érkezett, azonnali és intenzív nyomás nehezedett rá, hogy engedjen azok útjainak. Dánielt egy olyan folyamatnak vetették alá, mely megváltoztatta, mindezt az ország legfőbb tekintélye parancsolta.
AZ APOSTOL úgy ír, mint Jézus Krisztus rabszolgája, hogy bemutassa Krisztus iránti osztatlan hűségét, és hangsúlyozza az alázatosság és szerénység eszméjét. Minden hívő áron van megvéve (1Kor 6,19-20), ezért ilyen jellemvonásokat kell mutatnia. Az a szó, hogy „szentek", „elkülönített embereket" jelent, és ezt életükben kell bemutatniuk, hogy el vannak különítve Istennek. Helyzetüket tekintve Krisztusban voltak, de életüket gyakorlatilag Filippiben élték.
A LEVÉL hátterét az ApCsel 16-ban találjuk meg, ahol megtudjuk, hogy Filippi római gyarmat volt. Itt Rómából származó gyarmatosítók telepedtek le az idegen népesség közepette. Római polgárok lévén, szokásaik, nyelvük, törvényeik és öltözékük római volt. Alattvalói hűséggel tartoztak a római császárnak, és biztonságukra római katonák vigyáztak. Azonban az evangélium hirdetése által mennyei kolónia keletkezett, és a szenteknek mennyei polgárokként kellett viselkedniük, engedelmességet tanúsítva Krisztus iránt.
A 6,1-9. VERSBŐL álló szakasz befejezi a levélnek azt a részét, amely arra ösztönöz, hogy legyünk méltóak magas elhívatásunkhoz. A családban a gyermekeknek engedelmeskedniük kell, és az atyáknak megfontoltaknak, de határozottaknak kell lenniük. A napi munkában mind a szolgák, mind az urak úgy cselekedjenek, hogy mennyei Urunk szeme előtt vannak.
Nabukodonozor (Nabukadneccar) egyike volt a legnagyobb és leghatalmasabb uralkodóknak, akiket ez a világ valaha ismert. Féktelen becsvágya és egyre nagyobb és hatalmasabb dolgokra való törekvése Dániel próféta könyvének első verseitől fogva nyilvánvaló. Nagyon tanulságos azonban megfigyelnünk, hogy ez a hatalmas egyeduralkodó, minden földi dicsőségével és birodalmával csupán eszköz volt a menny Istenének kezében, Jer 27,6-8, és minden sikerében, amelyet a sajátjának érzett, ő csupán teljesítője volt - jóllehet akaratlanul - Isten szándékainak.
EZ az érdeklődésre számot tartó igehely kölcsönös alázatra és szeretetre hív fel. Először a feleségeket szólítja fel a férjek iránti engedelmességre, aztán pedig (a 6. fejezetben) a gyermekeket a szülőknek, a szolgákat az uraiknak való engedelmességre, azzal együtt, hogy elmondja a férjek, a szülők és az urak kötelességeit is.