Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
Ezékiel elragadtatott "isteni látomásban" Jeruzsálembe, Ez 8,3, és letették a templom külső udvarában az északi kapu közelében, amelyen kívül volt az a hely, ahol "a bosszúság bálványa" állt Manassé napjaiban. Itt a prófétának lehetővé tették, hogy meglássa a templomban uralkodó helyzetet, amely valamikor Isten jelenlétének ülőszéke volt.
Szeretetben járás, Ef 5,1-2. Micsoda kiváltság! Ígéretünk van, hogy Istenhez magához leszünk hasonlóak, olyan gyermekek leszünk, akik a szerető Atyára hasonlítanak; ez arra ösztönöz bennünket, hogy éljünk szeretetben, ahogyan Krisztus szeretett minket. Bűnbocsánatunk biztosítása neki kimondhatatlanul sokba került.
A világ útja, Ef 4,17-19. Itt egy ünnepélyes felszólítás van magától az Úrtól - hogy eltérően gondolkodjunk és cselekedjünk a körülöttünk lévő világtól. A Római Birodalom világának gyalázatos szemérmetlensége és zabolátlan testisége növekvő módon szemlélhető a világban manapság. Az emberek elméje megvakult és szívük megkeményedett, érzéketlen Isten és Igéje iránt. Micsoda leírás van itt az istentelen emberekről! Hangsúlyozza a gonosz természet romlottságát, amelyet mindnyájan örököltünk Adámtól, és még mindig magunkkal cipeljük.
A könyv Ezékiel harmincadik évében kezdődik egy nagy látomás leírásával és azzal, hogy a próféta a foglyok között van. Ha Jeremiás szavai igazak voltak, Ezékielnek sohasem lesz meg az a kiváltsága, hogy a jeruzsálemi templomban szolgáljon. Ez bizonyára súlyos csapást jelentett vágyaira nézve. Amikor 25 éves korában fogságba vitték Jeruzsálemből, úgy tűnt, hogy ez a végét jelenti élete minden igaz céljának. De ami számunkra sorscsapásnak látszik, gyakran azt jelezheti, hogy Istennek más szándékai vannak velünk.
A napok nehezek voltak Jeremiás számára, de Isten adott szolgájának egy hű barátot, valakit, akiben megbízhatott. Mivel Isten megparancsolta, hogy írjon le minden beszédet, amelyet korábban mondott, hogy Júda, ha lehetséges, még megfogadja az ítélet figyelmeztetéseit és megtérjen, ezt továbbadta barátjának, Báruknak, hogy írja le az Úr minden szavát egy könyvbe. Aztán pedig menjen el a templomba, és olvassa fel az Úr szavait a nép füle hallatára. Jeremiás nem mehetett oda, mert ki volt tiltva a templomból.
MILYEN LEGYEN a magatartásunk Isten irántunk megnyilvánuló csodálatos kegyelmének láttán? Először is az alázatosság jellemezzen bennünket (2. v.).
MICSODA KEGYELEM Isten részéről, hogy megőrizte számunkra Isten olyan embereinek imádságait, mint amilyen Nehémiás és Dániel! Milyen értékesek a zsoltárokban Dávid király személyes bűnvallásai és imádságai! Az ilyen írásokból tanulunk meg imádkozni. Mert olyan emberek vagyunk, akiknek hasonlóak az érzelmeik, és ugyanazzal az Istennel vagyunk közösségben. Itt Pál apostol jegyzi fel imáinak egyikét.
Jeremiás el volt zárva a tömlöc udvarában, mert megjövendölte a város elesését. Ebben az időben Isten szavába vetett hite gyakorlati próba alá került. Jeremiásnak azt mondták unokatestvérén, Hanameélen keresztül, hogy vásároljon meg egy földdarabot Anatótban. Isten ezt előre részletesen megjelentette a prófétának. Amikor Hanameél megérkezett, hogy megtegye a javaslatot Jeremiásnak, ő ezt mondta: "észrevettem, hogy az Úr szava ez.". Ezért a vásárlási okiratot megírták, tanúkkal aláíratták, és cserépedényben letétbe helyezték.