Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
PÁL MOST rátér, hogy megmagyarázza evangéliumának alapvető tanait, miután elmondta, hogyan kapta, ezt kővetően hogyan ismerte el azt a többi apostol Jeruzsálemben, és végül hogyan diadalmaskodott Péter tévedése felett Antiókhiában. De mielőtt ezt megtenné, hangsúlyozza azt az igazságot, hogy az evangélium Isten üzenete az emberiség megáldásának érdekében. Amint ez világossá válik, látható, hogy Isten, akiről az ember hibásan úgy gondolja, hogy ellene van, nem is tehetett többet érte, nem tehetett többet az ő javára.
Czófár volt a harmadik barát. Ő nyersen dogmatikus és irgalmatlan. Amellett, hogy Jóbot képmutatónak nevezi, Jób 20,5, hazugsággal is megvádolja, 11,3. Ha Elifáz a moralista, akinek érvei a tapasztalatra támaszkodnak, és Bildád a törvényeskedő, aki véleményét a hagyományra alapozza, akkor Czófár a dogmatikus, aki előfeltételre alapozza megállapításait. Elifáz azt a következtetést vonja le, hogy Jób a bűnei miatt szenved; Bildád úgy tekinti, hogy képmutató, míg Czófár azzal vádolja meg, hogy gonosz ember.
PÁL SZEMÉLY szerint ismeretlen volt a júdeai gyülekezetekben, bár ellátogatott Jeruzsálembe három évvel azután, hogy megtért, és tizenöt napig Péternél maradt (1-10. v.). Tizennégy évvel később ismét felment Barnabással, és magával vitte Tituszt. Pálhoz, mielőtt felment, Isten közvetlenül szólt, hogy külön a vezetőkkel közölje üzenetét, és derítse ki szellemi reagálásaikat. Fontos volt számára, hogy megtudja: az ő munkái összhangban vannak-e azokéval.
Bildád volt a második Jób három barátja közül. "Suahi"-nak nevezték, ami feltehetően azt jelenti, hogy shuah-i volt. Ez egy terület abban a tartományban, amelyben Shuah, Ábrahám fia letelepedett, 1Móz 25,2,6. Ezért bölcs férfiak országából jött, 1Kir 4,30. Részt vett mindhárom vitában, amelyet a barátok Jóbbal folytattak, 8., 18., és 25. fej. Három beszéde igen súlyos tónusú; kevésbé, mint Czófáré, de jobban, mint Elifázé. Bildád beszédei nagyjából azt visszhangozzák, ami Elifáz véleménye, de szenvedélyesebbek, 8,2; 18,3-4, mert Jób érveit elutasítja.
Jób három barátja közül Elifáz tűnik a legidősebbnek és legtekintélyesebbnek, Jób 2,11; vö. 15,10. Ezek az emberek nyilván nagy tiszteletnek örvendtek és híresek voltak bölcsességükről. Miután eltelt néhány hónap, 7,3, elmentek, hogy együtt sírjanak Jóbbal, és lehetőség szerint vigasztalják. Valójában nagy megpróbáltatást jelentettek számára, amely csak fokozta szerencsétlenségét. Elifáz témáni volt, amely kapcsolatba hozza őt Edom híres bölcsességével, Jer 49,7; Abd 8-9. Úgy tűnik fel, mint a barátok vezetője és szószólója.
NEHÉZ MAGUNKAT beleképzelni abba a légkörbe, amelyben Pál ezt a levelet kezdi? Az ő „gyermekeinek" ír (4,19); azoknak, akiket következetesen és ismételten „testvéreinek" nevez, hűvös köszöntése azonban, hogy „Galácia gyülekezeteinek", meghazudtolni látszik a bensőséges közösséget, és valamiféle kiszámított távolságtartásra mutatat. Kapcsolatuk valóban feszült volt Ez előfordulhat a keresztyének között, amikor valamelyik fél tévedések áldozatává lesz.
NEM TUDJUK biztosan, hogy mikor és hol írta Pál a galíciai gyülekezeteknek szóló levelét. Azt is lehetetlen pontosan megmondani, hol voltak azok a gyülekezetek, amelyek ezt megkapták. Ilyen információ tehát nem tehet hozzá, sem el nem vehet semmit annak értékéből. Ami a lényeg, az maga a levél (ApCsel 15,1-31; 16,1-7; 18,23); valamint Galíciára és a galatákra történő utalások a következő igehelyeken: 1Kor 16,1-2; 2Tim 4,10 és 1Pt 1,1.
Jób eljutott annak megértésére, hogy a szenvedéssel szembeni helyes magatartás nem a kétségbeesés, hanem az imádat és az akarat, önmagunk feladása. Megtanulta "az Úrtól való végét" (az Úr szándékát), amely teljesen új megvilágításba helyezte számára Isten fenségét, dicsőségét és irgalmát, Jak 5,11. Amikor az Úr kinyilatkoztatása lenyűgözte, így kiált: "Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál." 42,2. Kijelenti: "Tudom", 2. v.; "hallottam felőled, most pedig... látlak", 5. v.