Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
A következő négy napon Ezsdrás érdekes jellemét fogjuk áttekinteni. Ő döntő szerepet játszott Isten népének Babilonból való visszatérésében. A pogány királynak, Artaxerxesnek ösztönzésére történt, hogy előkészületeket tett a Jeruzsálembe való visszatérésre. Úgy számítják, hogy mintegy 57 évvel azok után mentek vissza, akik Círusz uralkodása alatt tértek haza. Mindegyik mozgalom hozzájárult Isten fontos szándékához Izráellel kapcsolatban.
KEZDŐ VERSÜNK arra tanít bennünket, hogy tegnapi olvasmányunk témája részben rendetlenséget okozott a gyülekezetben. Volt egy másik ok is. A megosztottság és a szakadás nyilvánvaló volt közöttük, és ez így volt akkor is, amikor összejöttek, hogy megemlékezzenek az Úrról. Azokban a napokban az összejövetel „szeretetvendégséggel" kezdődött, de ez ivászatba és lakoma-orgiába csapott át, amikor a gazdagok dőzsöltek, a szegények pedig éhesek maradtak, és feszélyezve érezték magukat (21-22. v.).
Zakariás Jósuáról, a főpapról elszomorító látomást kapott. Figyeljük meg, hogy a Babilonból való visszatéréskor Jósua neve mindig Zorobábelével, a helytartóéval van összekapcsolva. Bármilyen határozott ígéreteket és parancsokat adott Isten, abban neki is része volt. De ebben a prófétai képben őt, mint főpapot, szennyes öltözékekben látjuk, papi süveg nélkül a fején. Látjuk, hogy szomorú állapotát még súlyosbítja a Sátán vádolása, aki jobbján áll, hogy szembeszálljon vele.
MAI ELMÉLKEDÉSÜNKET utolsó versünkkel kell kezdenünk; hogy megtudjuk: amit Pál az előző versekben mondott nemcsak Korintusra érvényes. Úgy tűnik, ilyen volt Pál tanítása mindenütt, ahova csak ment, és a jelentőségteljes többes szám első személy arra utal, hogy ebben a dologban nem állt egyedül. Figyeljük meg, ahogyan J. B. Phillips kifejti ezt. „Ha valaki erről vitatkozni akar, én csak azt mondhatom, hogy mi és Isten gyülekezetei ebben az ügyben általában ehhez tartjuk magunkat." Igehelyünkön először is a következőkkel találkozunk:
Amikor Izráel Círusz parancsára megkezdte a fogságból való visszatérést, Zorobábel (Zerubbábel), Sealtiel fia lett Júda helytartója. Isten házát újra fel kellett építeni. Zorobábelhez és Jósua főpaphoz Isten szava Aggeuson (Haggeus) keresztül szólt. A nép között fásultság uralkodott. Többet törődtek a saját házukkal, mint Isten háza építésének előrehaladásával, Agg 1,2-4. Az Úr Aggeuson keresztül cselekvésre szólította fel a népet. Gondoljunk ma arra, hogy önző anyagiasság akadályozhatja az Úr munkáját az Ő Gyülekezetében.
EGY ILLUSZTRÁCIÓT ad elő, 1-5. v. Figyeljük meg a „mindnyájan" szó ismétlését és szembeállítását az 5. versben lévő „többség" szóval. Innentől kezdve Izráel történelméből megtanuljuk, hogy a közös kiváltság nem nyújt immunitást az elbukás és ítélet ellen. A keresztyén kiváltságok és áldások élvezete önmagában nem garantálja a megmenekülést a fegyelmezéstől.
Mai olvasmányunkban megfigyeljük, hogy Isten meg tudja mozgatni a legkevésbé elképzelhető embereket is, hogy céljait elérje. Ezt kérdezhetjük: "Tudatában volt-e Círusz annak, hogy Izráel Istene irányította mint a saját szolgáját, hogy végrehajtson egy ígéretet, amelyet Ő 70 évvel azelőtt adott?" Isten Igéjének tekintélye alapján a válasz igenlő. Ezt a tényt Círusz nyilvánosan kihirdette, megadva a tiszteletet annak a valakinek, aki ilyen célra támasztotta őt! Miért utal Isten erre a pogány királyra úgy, mint az Ő szolgájára?
VOLTAK NÉHÁNYAN a városban, akik megkérdőjelezték Pál apostoli tekintélyét, és így próbálták aláásni a munkáját. Ezzel foglalkozni kell, és el kell oszlatni a kételkedést itt és most, mert különben milyen hatása lesz a levélnek? Pál a problémával háromféleképpen foglalkozik.