„Íme boldognak mondjuk azokat, akik a szenvedésekben helytállanak" (Jak 5,11).

„Isten elküldte az Ő Fiát...kárhoztatta a bűnt a testben: hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint" (Róm 8,3).

Tanítványait Jézus három lépcsőn vezeti fel, amíg aktív részesei lesznek a kenyérszaporítás csodájának.

Először azt javasolják Jézusnak: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek és szerezzenek maguknak élelmet! Küldd el őket, oldja meg ki-ki maga a problémáját! S még gondoskodóknak is képzelhetik magukat, hogy ez eszükbe jutott. Gyakori kísértés: lerázni a másik gondját, nehogy nekem kelljen magamra venni azt.

„A bűnt nem ismertem, csak a törvény által. Mert a gonosz kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondta volna: Ne kívánd!" (Róm 7,7).

Egyszer, amikor Jézus nagy sokaságot tanított és meg is vendégelte őket, csak a férfiak mintegy ötezren voltak. Mit tanulhatunk Jézus, a tanítványok és a sokaság magatartásából?

Tudod, van egy kérdés, ami teljesen megakasztott engem ezen a héten.

Mi lenne, ha azt mondanám neked, hogy a belső békéd és a legmélyebb boldogságod kulcsa nem az elengedésben rejlik, nem is a pozitív gondolkodásban, hanem abban, hogy megtanulsz, hát, hogy is mondjam, rettegni valamitől.

Fil 2:12 félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, 

Hát ez azért eléggé furcsán hangzik, nem? Ugye ha valami a javamat szolgálja, attól elvileg nem rettegek, hanem örülök neki. Mégis ezt állítom.

Félni az Ő Igéjét.

Salamon fiatalon lett Izrael királya. Uralkodása elején Isten ezt mondta neki: Kérj valamit, megadom neked. Tanulságos, hogy nem a kérésével kezdi válaszát. Előbb hálát ad Isten addigi nagy tetteiért, azután utal arra, hogy Isten tette őt királlyá, nem ő akart az lenni. Majd alázatosan bevallja, hogy alkalmatlannak érzi magát erre a felelős posztra. Ezért azt kéri, hogy képes legyen mindig megérteni, mit akar Isten a néppel. Kormányozza őt mindig Isten, hogy ő is jól tudja kormányozni a népet.

„Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére" (Róm 15,7).