ima

Illés "nagy esőnek zúgásáról" beszélt, amikor felhő sem volt az égen. A hit hisz Istennek. A hit úgy látja a megígért dolgokat, mintha már valóban beteljesedtek volna. A hit jelenlegi tartalmat ad azoknak a dolgoknak, amelyek még a jövőben vannak, Zsid 11,1. Aztán "nagy eső lett", 45. v. Mi okozta a változást? Egy imádkozó ember! Korábban azért imádkozott, hogy ne legyen eső, és aszály lett az eredménye, majd újra imádkozott esőért, Jak 5,17-18, "és nagy eső lett". Illés az imáját Isten ígéreteire alapozta, 18,1; 5Móz 28,12.

Istennek mindig megvan a maga embere, akit kiválaszt arra az órára - ebben az esetben Illés volt az. Ő egy ismeretlen férfi, akiről eddig nem hallottunk. Az Isten által kiválasztott ember gyakran titokban készül fel, és készen áll a küldetésre, amikor Isten akarja. Isten azt választja, akit Ő akar - nem Obadjáhút, hanem Illést. Miért Illést? Vajon nem azért, mert égő buzgóság volt benne Isten dicsőségéért, és egyszerű szívvel hitt az Ó Igéjében és hatalmában? Veszélyes üzenet hirdetésére hívta el Isten Illést. Mi volt az oka a bátorságának?

Sámuelt tisztelettel imádkozó emberként emlegették, Zsolt 99,6. Isten is elismerte jó hírét, mint közbenjáróét népe érdekében, Jeremiás idejében, amikor neve Mózesével együtt van említve ebben a tekintetben, Jer 15,1. Az ember arra gondol, hogy az imádsággal kapcsolatos magatartását már gyermekkorában édesanyja nevelte bele, mert ő is gyakorolta az imádkozást és megbizonyosodott annak értékéről. Maga Sámuel is az ő imájára volt válasz, mert őt "Istentől kérte" édesanyja.

A vezető szerep jellegzetes vonásai nyilvánvalóak voltak Sámuelben korai éveitől kezdve. Az országban való letelepedés és a királyság létrejötte között eltelt időszakban Izráel a bíráktól várta a vezetést - Isten bírákat támasztott, hogy megmentsék a nemzetet az ellenségektől, szellemi vezető szerepet vállaljanak, és igazságot szolgáltassanak Isten parancsa szerint, Bír 2,16-18.

Maga az Úr úgy tekintette Mózest, mint a közbenjáró imádság legnagyobb embereinek egyikét, akik valaha éltek, Jer 15,1. Ma három olyan alkalmat veszünk szemügyre, amikor Mózes Istenhez fordult másokért.

Amrám és Jokábéd mindketten Lévi egyenes ági leszármazottjai voltak, amely törzs később a papi családot adta. Mint hívő embereket, mindkettőjüket erős hit jellemezte. Házasságuk nyilvánvalóan "az Úrban" volt, 1Kor 7,39. Ennek eredményeképpen bekerültek Istennek hittel kapcsolatos képtárába: "Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától." Zsid 11,23.