AZ A HÉT példabeszéd, amelyet Bálám mondott, Izráel nemzetére vonatkozott (4Móz 23-24); az a hét példabeszéd, amelyet Jézus mondott a Mt 13-ban, a menny királyságára vonatkozik.
Az Úr példázatai közül az első a magvetőé. Ennek fontossága felmérhető abból, hogy ez egyike annak a két példázatnak, amelyek közösek valamennyi szinoptikus evangéliumban. A példázat felelőssé teszi az embereket azért, hogy úgy fogadják-e a „magot", amely „a királyság Igéje", hogy annak jó és maradandó hatása legyen. Feltéve, hogy a magvető jól végzi a munkáját, és hogy a mag jó, a mutatott eredmények a hely fajtájától függenek, ahova a mag hull.
Jézus négy fajta talajt ír le, ezek a következők: az útfél, a köves hely, a tövises talaj és a jó föld. Az elsőnél a mag csak rá hullott, de nem be; a másodiknál rá és be is jutott, de nem mélyre; a harmadiknál be, rá és mélyre jutott, de sohasem kelt ki. Csak a negyedikkel történt, hogy a mag rá, be és mélyre jutott, majd pedig kikelt és megnőtt bőséges terméseredménnyel; ezt nem ették meg, nem égett ki, nem fojtották meg, hanem sok gyümölcsöt termett. Az első azt az esetet képviseli, amikor „az Ige" az ember emlékezetének a felszínéig jut. Jelentését sohasem ragadta meg igazán az elme, ezért könnyű prédája lesz az Ördögnek. A második esetben „az Igét" buzgón befogadják, de nem viszik be mélyen a szívbe. A hallgató ezért egyáltalán nincsen felkészülve, hogy szembenézzen az ezt követő megpróbáltatással, amely ellenségeskedés formájában jön. A harmadik az az eset, amikor „az Igét" befogadják, és az az élet látszatát kelti és ígéretét adja. Ahogyan azonban múlnak a napok, az Ige hatását próbára teszi és megzavarja az ebbe az életbe való belefeledkezés; a gond, a gazdagság és a világiasság (Lk 8,14). A negyedik azt az esetet képviseli, amikor „az Igét" nemcsak hallgatják és megértik, hanem az beköltözik a szív mélyébe, és maradandó eredményeket terem az életben. Az ember „üdvözöl" (lásd: Lk 8,12).
Egy gyakorlati szempont: Jézus azt mondta, hogy „kiment a magvető vetni". A magvető nemcsak újsághirdetést adott fel a helyi napilapban, amely azt hirdette, hogy X. Y. úr vetni fogja a magot a következő Úrnapján 6,30-kor, valójában ezt mondva: „Nos, ti talajok mind gyertek, és be lesztek vetve." Sem Jézus, sem az apostolai nem így dolgoztak!
Lk 8.12 Az útfélen valók azok, akik hallják, aztán eljön az ördög, és kikapja az igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek.
Lk 8,14 A tövis közé esettek azok, akik meghallgatták az igét, de elmenve az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtották azt bennük, és nem hoztak gyümölcsöt.
Ttikos királyság.Ebben a…
Ttikos királyság.
Ebben a mondatban "amelyet Jézus mondott a Mt 13-ban, a menny királyságára vonatkozik." - talán jobb lenne "Titkos királyságról" beszélni. Jézus, az elutasítása (Mt 12:24) után közvetlenül mondja el ezt a 7 példázatot. Eddig az időpontig azt a királyságot hírdette, melyet a zsidók vártak. Az elutasítás után arról a korról beszél, amiben most is vagyunk - a Király uralkodik, de nem látható módon. Ennek a királyságnak a tagjai a hívők - nem tudni ki tartozik bele. Így a királyság "titkos". A "menny királysága" vagy más néven Messiási Királyság ismételt hírdetése majd csak a Nagy Nyomorúságban fog elkövetkezni.