Igehely (történet): Péter jár a vízen Mt 14,22-33
Aranymondás: Mt 14,33 A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!"
Óracél: Lássák meg, hogy Jézus mindenek fölött való Úr, az Isten Fia.
Központi üzenet: Jézus Úr a természet elemei felett
Bibliai történet: Mt 14,22-33 Péter jár a vízen, Mk 6,47-56; Jn 6,16-21
Előzmények:
Az Úr Jézus megint egyedül ment fel a hegyre imádkozni, miután ötezer férfinak (az asszonyokat és gyermekeket nem számítva) enni adott öt kenyérből és két halból.
Történet:
Mt 14. 22 Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. 23 De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. 24 A hajó pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között hányódott, mert ellenszél volt. 25 A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. 26 Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. 27 De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” 28 Péter ekkor így szólt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen.” 29 Mire ő így szólt: „Jöjj!” Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vízen, és Jézus felé ment. 30 Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” 31 Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” 32 És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. 33 A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”
Jn 6. 16 Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, 17 hajóra szálltak, és átmentek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus; 18 a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. 19 Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, 20 de Jézus megszólalt: „Én vagyok, ne féljetek!” 21 Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.
Ezután Jézus és tanítványai Genezáret* földjére mentek. Amikor meghallották, hogy Jézus odaérkezett, mindenfelől jöttek hozzá a betegeikkel. Könyörögtek Jézusnak, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. S akik csak megérintették Őt, meg is gyógyultak!
Megjegyzések:
Bétsaida – Két helységnek volt ugyanez a neve: Bétsaida-Júlia, amelyik Gaulantisz vidékén a Galileai-tenger északi partján feküdt, közel ahhoz a helyhez, ahol Jézus az ötezer embert megvendégelte, és Bétsaida, amelyik a tenger nyugati partján Kaperneumtól délre Genezáret vidékén volt. Fülöp, Péter és András bétsaidaiak voltak (lásd Jn 1,44).
Imádkozás – Feltűnő, milyen gyakran említik az evangéliumok, hogy Jézus a magányt kereste, hogy imádkozzék. Atyjával való kapcsolata nélkül nyilván nem tudta volna feladatát jól teljesíteni. Ha pedig Jézusnak olyan nagy szüksége volt az imádságra, mennyivel szükségesebb, hogy időt szakítsunk rá mi, és keressük hozzá a csendet.
A negyedik éjszakai őrváltás – Abban a korban az éjszakát négy részre osztották, ezt a Márk 13,35 így írja le: este, éjfélkor, kakasszókor, reggel. A negyedik őrváltás a reggel 3 és 6 óra közötti idő volt.
Futamatnyi – A futam (görögül sztadion) régi hosszmérték, 1/8 római mérföld, azaz 185 méter. (25 futam kb 4.5km)
Genezáret – Ez a vidék a Galileai-tenger nyugati részén terült el, itt volt Bétsaida. A tengert ezért Genezáret-tavának is nevezték.
Hisszük-e, hogy az Úr Jézus Isten Fia? – A tanítványoknak nem volt könnyű hinni, hogy Mesterük Isten Fia. Nekünk van Bibliánk, mely Őt, mint Isten Fiát mutatja be nekünk. Mégis hitet kell kapnunk, hogy Krisztusban, mint Isten Fiában higgyünk.
1Jn 4. 15 Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben;
1Jn 5. 5 Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
Apcsel 8. 37 Ezt mondta neki Fülöp: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.” Ő pedig így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”)
Jn 10. 30 Én és az Atya egy vagyunk.”
Jn 20. 31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.
Aki tagadja, hogy Jézus Isten Fia, az evangélium szívét veszi ki!
Nézzünk Jézusra – Amikor Péter a hullámokra nézett, elsüllyedt. Ebből megtanulhatjuk, hogy nem a körülményekre, a problémákra, nehézségekre kell figyelnünk, hanem az Úrra kell felnéznünk. Ő tud rajtunk segíteni, és meg is teszi a maga idejében és módján.
Kényszerítette: Miért? Mert valami nagyon fontosat szeretett volna nekik elmagyarázni, hogy megértsenek valamit abból a tanításból, amit előzőleg láttak a kenyér és a halszaporítás csodájából. Megértsenek valamit abból, vagy megértsék egyáltalán azt, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Hogy minden erő és akadályoztatás ellenére Ő az Isten Fia. A végén ezt ki is mondják. Valóban Isten Fia vagy. Ez egy fantasztikus, döbbenetes, mélyről, a szív mélyéből jövő hitvallás.
Mindig lesznek a keresztyén emberek életében is félelmet keltő események. Ezek az erős férfiak, halászemberek a félelemtől kiáltoznak az éjszakában, olyan vihar tört rájuk.
Hol a tévedés? Ott, hogy sokszor a hívők azt hiszik, hogy Isten kihagyja őket ebből, hogy a hívők nem juthatnak olyan élethelyzetbe, amikor akár az is kérdésessé válik, hogy egyáltalán életben maradnak-e, vagy nem, vagy egy szerettük életben marad, vagy nem.
Péld 24. 10 Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd.
Mivel Isten nem vesz minket ki a világból, így a világban zajló események is nagyon keményen érinthetnek bennünket. Azokat is, akik hitben és hitből élnek.
Jn 17. 15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Akkor akar minket Isten fölkészíteni, amikor még nincsen nehéz helyzet.
Így készíti fel őket Jézus, hogy látják a kenyérszaporítás csodáját, hogy Ő valóban Isten Fia, s aztán meg akarja nekik azt is mutatni, hogy bár ezen a világon nyomorúságuk van, és ebből egy kicsiny előzetes ez a vihar, ami ott elkapja őket. De bízzatok, én legyőztem a világot.
Egyértelműen látni kell tehát, hogy nő a sötétség. Vajon van-e világosságunk nekünk, akikre Isten rábízta? Elmondjuk-e az evangéliumot? Mit akar tanítani nekünk Isten a történelem viharán, viharain keresztül?
A békességes, a csodás időszak után Jézus elküldi a tanítványokat a másik partra. És mit tesz? Fölmegy a hegyre imádkozni. Értük. Mert Ő már tudta, hogy mi jön rájuk. S kiderül, hogy a tanítványok életét sem kíméli meg Isten az ellenszéltől. Rájuk engedte a vihart.
Hogyan viseljük tehát azt, amikor olyasmi következik, amire nem gondolunk? Amikor a terveinket meg a vágyainkat megtámadják a viharok? Jézus világosan megmutatja. Ott könyörög az övéiért, miközben azok küzdenek. Csodálatos biztatás ez.
Ha nincs vihar, akkor nem látják meg a tanítványok, hogy Jézus tud járni a tengeren is, a vízen is, viharos körülmények között is odamegy hozzájuk, és azt mondja nekik, hogy bízzatok, én vagyok, ne féljetek. Vagyis, hogy lehet viharok között is félelem nélkül élni.
Eljön az a pont, amikor az Isten azt mondja, hogy elég volt a viharból. Most jön a szabadulás, mert én vagyok a Szabadító. Bízzatok, ne féljetek, én vagyok. Nagy biztatás lehet ez mindnyájunk számára ma este.
De valójában azért a viharok mérik a mi hitünket. Szélcsendes időben könnyű büszkélkedni azzal, hogy tudok én hajózni. De több méteres hullámok közepette, hajnali három és hat között, minden látható segítség nélkül már nem olyan vicces a helyzet. Ott már a tanítványok sem mondtak semmit, hogy mi régi hajósok vagyunk a szakmában. Kisujjunkban van az evezés. A félelemtől kiáltoztak, különösen, amikor Jézust meglátták.
Biztos, hogy nem gondoltak arra, hogy Jézus majd a víz tetején megy oda hozzájuk. De hát pont ezt akarta nekik elmagyarázni. Ezért küldi őket előre. Értsétek meg. Kenyérről folyik a szó, kenyérszaporításról. Úr vagyok a kenyér és a hal fölött. Tengerről van szó, viharról, nyomorúságról? A fölött is én vagyok az Úr. Nem értitek?
Ha Jézus nincs ott velük, és ha nincsen a vihar, azt nem csendesíti le, és ahogy írja az evangélista, nem tér vissza Péter és Jézus egymás kezét fogva a hajóba, amikor Péter süllyed, mert leveszi tekintetét Jézusról. Ha ez nincsen, akkor nem értik meg, hogy kicsoda valójában az Isten Fia.
Vihar és csendesség, próba és szabadítás. Az iskoláztatás része mindegyik. Ha mi meg akarjuk ezt kerülni, lehetséges. Mit mond Jézus? Aki nem rajtam keresztül megy be, az tolvaj és rabló. János 10. Meg lehet kerülni. Tolvaj és rabló. Kikerüli az oktatást, a tanítást, az iskolát. Meg lehet tenni.
Jak 1. 2 Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, 3 tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. 4 Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
Kol 1. 9 Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, 10 hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. 11 Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre.
Én azért vagyok hálás a gimnáziumi tanáraimnak, nagyon keményen fogtak. Igazuk volt. Nem volt örvendetes a prés. Lázadtunk is ellene, miközben belül tudtuk, hogy valahol igazuk van, és a mi javunkat szolgálják. Ki lehet kerülni mindent. Manapság ez is divat. Minden nehézséget elkerülni, mindenből kimenteni a gyerekeket, körülpárnázni őket. Jaj, nehogy elessenek. Ha kikerüljük, nem tanuljuk meg. Isten ránk enged dolgokat, hogy megtanuljunk viharok, meg csendes időszakok közepette is élni. Miért? Mert a vihar meg a szél is engedelmeskednek neki. Csak addig tart, amíg Ő akarja. Olyan nagyszerű dolog ez. Ránk engedi, de nem pusztulunk bele.
Túlélték a tanítványok is. Azt írja az evangélista, hogy eljutottak Genezáret földjére. Oda indultak előre. Egyszer csak ott voltak. Véget ért a vihar, és ők eljutottak a túlsó partra. A hitnek azonban önmagában nincsen ereje. A hit forrása, ha valaki Jézusra néz, vele beszélget. Akkor ér valamit, akkor tudjuk használni, akkor van a javunkra, ha összeköttetésben áll szüntelenül Jézus Krisztussal. Aki magában kezd el bízni, az elmerül. Aki Jézusban bízik, az megáll a viharok idején is.
Kálvin János ezt írja: aki messze megy Istentől, s a saját útjára indul, az a körülmények alakulásából maga veszi majd észre, hogy mit jelent az Istentől rendelt határok túllépése. A körülmények alakulásából maga veszi észre, hogy mit jelent az Istentől rendelt határok túllépése.
Zsolt 139. 5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Micsoda bíztatás? Nem? A bezártság az nem mindig jó érzés. Na, de ha az Isten keze vesz körül, mitől kellene félni?
Mivel fejeződik be? Átérnek a túlsó partra, és azt mondják: Valóban Isten Fia vagy. Mi eljutottunk már ide? Mert egyszer eljutunk majd a túlsó partra. Ha ez a hitvallás van a szívünkben, hogy Jézus az értünk megfeszített Isten Fia, akkor rendben van minden. Addig meg vannak viharok. Túl fogjuk élni. Nem könnyű. Van, amikor nehezen, van, amikor könnyebben, de körülzár minket. Mögöttünk, előttünk, fölöttünk tartja az Ő átszögezett kezét. Jönnek a viharok, és Ő megtart. Ott van a szívünkben ez a hitvallás? Valóban az Isten Fia vagy, Jézus!
Zsolt 40. 2 Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. 3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
Lehet, hogy beleesünk, mert ez ezt jelenti, hogy kiemel. Ez azt jelenti, hogy benne vagyunk. De kiemel minket a pusztulás verméből. Nem hagy elpusztulni. Nem hagy elkárhozni. Megtart, megerősít a viharok idején is, és az Ő átszögezett keze körülvesz minket.
Beszélgetés: Kik ültek a hajóban? Hol volt Jézus? Hogyan csatlakozott a tanítványaihoz? Mikor lépett ki Péter a hajóból? Mikor kezdett el süllyedni? Mit tett Jézus, amikor Péter segítséget kért tőle? Mi történt, amikor beszálltak a hajóba?
Alkalmazás: Beszélgessünk arról, hogy mi az, ami megragadja őket ebben a történetben? Képzeljék magukat a csónakban ülő tanítványok helyébe! Írják le, hogy a feléjük közeledő Jézust látva milyen érzések, gondolatok vannak bennük? Beszélgessünk arról, hogy a tanítványok vajon kinek látták Jézust ezután a csoda után? Kérdezzük meg, hogy ők kinek látják Jézust?
Comments