Skip to main content

Örvendező lehetsz csak!

Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földmûvelõ embernek, hogy kenyeret termeljen a földbõl. (Zsolt 104,14)
Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. (Mt 6,11)

Sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül. Ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul. János 16,20

Mint olyan sokszor már, úgy most is tanácstalanul állnak elõtted tanítványaid, mert nem értik szavadat. Mit jelent hát: "Egy kevés idõ és nem láttok engem, és ismét egy kevés idõ és megláttok majd engem?" Utána pedig ez a mostani homályos mondatod. Képtelenek voltak fölfogni.
Én - visszatekintõ szemmel - látom szavaid és életeseményeid összefüggését, amely õelõlük el volt zárva, és ezért jobban el tudom rendezni gondolataimat, mint õk. Tudom: siránkozásuk és jajgatásuk - (és ezzel egy idõben a világ öröme) - akkor következik be, amikor téged tanítványaidtól elszakítanak és megölnek. A szomorúságuk pedig akkor fordul örömre, amikor föltámadásod gyõzelmi híre hangzik, és õk nagyobb hatalommal nyernek vissza téged, mint amilyennek valaha is tanúi voltak!

Uram!
Nékem valóban nem nehéz az eszemmel megértenem mondatod tartalmát: a keresztyén élet örömének soha ki nem apadó forrása a Te föltámadásod. Halott Krisztust hordozó keresztyén ember csak szomorú ember lehet. Ugyanígy igaz ennek az ellentétele is: föltámadott Megváltóval élõ keresztyén ember csak vég nélkül örvendezõ ember lehet.
Légy segítségemre! Necsak az eszem tudja ezt az igazságot, hanem az életem is bizonyítsa.